Baba a jégen

Egyik gyerekkori kedvencem Arthur Ransome: Téli szünidő című könyve, ahol a gyerekek egy befagyott tavon vágnak bele a nagy expedícióba, hogy korcsolyázva és szánkóból átalakított jégvitorlással hódítsák meg az „Északi sarkot”.  A regény annyira magával ragadott, hogy amint a napközi udvara csupa hó és jég lett, kiosztottam az osztálytársak közt a szerepeket. Iglut építettünk és mi magunk is belevágtunk a nagy kalandba.

Négy számmal volt nagyobb a férfi hokikorcsolya, amivel megtanultam siklani a jégen. Előtte is volt egy-két próbálkozásom, de a férjem vett rá erre a sportra igazából. Az öccse koriját vettem föl két zoknival és bokánál jó szorosan rögzítve. Mivel óvatos duhaj vagyok, igen kevés esés árán tanultam meg, hogy érdemes előre dőlni és „rogyasztani”, hogy elkerüljem a nagy hanyatt eséseket, amelyek 176 cm magasságból már nem igazán kellemesek. A legjobban akkor ment a korizás, mikor az éppen aktuális babakocsis gyerekünket toltam a jégen

Beni

A most következő történet teljes mértékben kitalált. Minden egyezés a valósággal pusztán a véletlen műve. De tényleg!

Barangolok a neten (sose szoktam). Csak úgy lógok a szociális hálón, és bele-bele kukkantok abba, amit a „kék-fehér” kegyeskedik megosztani velem. Néha teszek egy-egy akaratlan vargabetűt. Rákattintok arra, ami megfogja a szemet. Szeretem a biztató híreket. Egy pozitív hír alatt megfogja a tekintetemet egy hosszabb bejegyzés: „Mostanában, sajnos, gyakran járok kórházba (…) és itt ismerkedtem meg egy tüneménnyel. Bemutatom nektek; azt hiszem, az igazi nevét nem lenne tisztességes ide kiírni…én Beninek hívom. Nincsenek szülei, nevelő otthonban él. Épp a kórterembe voltunk reggel, amikor behozta őt egy nevelő és letette az ágyba; őt, meg a kis ruháit. Aztán azt mondta, hogy „szia”, hátat fordított és elment. A kisfiú csendbe volt, nem szólt egy szót se. El volt a kis ágyban. Aznap már meg is volt az orvosi beavatkozás nála.

Szülésdal

Ez a dal számomra arról mesél, hogy a nőket mind a mai napig nagyon is foglalkoztatja a szülés-születés misztériuma. A dalból kiderül, hogy mi a mai orvosi gyakorlat a szülészetben, és az is, hogy ez nem felel meg minden nőnek, mert a nők között sokan vannak, akik nem vesztették el kapcsolatukat belső világukkal, ősi tudásukat és hitüket önmagukban.

  

„Elhatároztam magamat”

Mai világunkra igen jellemző ez a sor. A mai, öntudatos nő, amikor úgy látja jónak, számba veszi, hogy alkalmas-e számára a babavállalás időpontja (szeretne egyet, kifuthat az időből, megvan az új lakás, munkahelyi kellemetlenségek stb.), és eldönti, baba kell. A dalszöveg még ennél is messzebbre megy,

Szülni - háboríthatatlanul?! 2. rész (3.)

Péntek délután volt, altatni próbáltam a kisfiamat. Öt óra körül ébredt. Hazaért apuka, mondom neki, mit hozzon a boltból, mert a kisfiunk joghurttortát kért, hogy csináljak. Miközben beszéltem, kicsi árny suhant végig az arcomon a fájdalomtól. Kérdezi, mi van? Semmi, mintha fájna kicsit a pocim. Menj csak a boltba! Biztos??? Biztooooooos. Újabb fájdalom, azt mondja, ő lehet, inkább bepakolna a kocsiba, esetleg, nem lehet, hogy ez a fájdalom szülést jelent? Áááá, csak fáj egy kicsit, szokott. Nem tudtam, milyen, amikor így indul egy szülés, hisz az előzőnél először elfolyt a magzatvíz. Anyukám épp átjött. Mondom neki a joghurttortát, segítsen már. Csak közben kicsit megtámasztom a falat a fájdalomtól.

Szülni - háboríthatatlanul?! 2. rész (2.)

A 6. hónapban jártam már, amikor fogalmam sem volt, hol fogok szülni. Az előző gyermekem születésére nagyon felkészültem, ideális, gyönyörű otthonszülést várva. De végül a kitolási szakban mégis kórház lett belőle. És nem hiányzott újra az a megpróbáltatás, kaptam hideget-meleget sok embertől, amiért otthonszülésre mertem vállalkozni. Az ugye én megmondtam, ne menj ilyen sarlatánhoz szülni és megőrültél, ugye nem akarod ezt a gyereket is megölni… szóval ezek után nem voltam benne biztos, hogy széllel szembe akarok pisilni és újra otthonszülést választani. Pedig a drága Ági, a szülészorvosom még azt is bevállalta volna, hogy most nem én utazok Pestre, hanem eljön ide, 150km-re és a saját házunkban szülhetek.  Apuka azt mondta, döntsem el én. Mit tegyek? Én aztán hagyományos, szokásos kórházi keretek között tutira nem szülök! Volt a TV-ben egy sorozat, a „Szülőszoba”. Volt ott egy doktornő, Judit, akinél a nők úgy szültek, ahogy akartak, ülve, állva, akár térdelve. Egy szakmai konferencián ő adott elő a természetes, háborítatlan szülésről. Elvarázsolt a személyisége. Pont úgy állt mindenhez, mint az otthonszüléses csapat. Például, hogy a szülést alázattal kísérnie kell az orvosnak,

Szülni - háboríthatatlanul?! 2. rész (1)

Több mint 9 évvel ezelőtt teljesedett be a vágyam, kislányom, Bella Gréta világra jövetelével. Másodjára is anya lettem. Pont úgy, ahogy szerettem volna. Két gyerek, az idősebbik a fiú és köztük két és fél év. Minden kerek lett, minden a helyére került… legalábbis egy időre. 

De az ő története is izgalmas volt. A bátyjára hat évet vártunk. Nagyon bíztam benne, hogy másodjára könnyebben megy a teherbe esés. Bátyus elmúlt másfél éves, amikor végre megengedhettünk magunknak egy repülős nyaralást, Tunéziába utaztunk a tüneményes kiskrapekkal. Az ottaniak szinte megzabálták. Úgy gondoltam, majd az út során biztos sikerül a kistesó, kis nyugi, kikapcsolódás majd segít. Mint utóbb kiderült, visszafelé már valóban négyen repültünk, mert ott megfogant valaki.

Szülni háborítatlanul ?! (3. rész)

A szülésznők gyilkos tekintettel néztek rám. Mondom a dokinak, megfejelve még a helyzetet, hogy ugye nem gondolja, hogy elmetszi a gátamat. Nyelt egyet és szelídséget magára erőltetve közölte, hogy majd meglátjuk. Végül mégis majdnem beavatkozás nélkül született a kisfiam. Gátmetszés persze lett és picit megnyomta a doki a hasamat, de csak épphogy. 

Az érzés, amikor kibújt és tudtam, hogy vége – orgazmus-szerű élmény volt. Elöntött a boldog megkönnyebbülés. Szerencsére a baba jól volt, csak az arcocskáján voltak apró bevérzések a hosszú és gyötrelmes szorítás miatt az alagút végén. És rögtön meg is kaptam. Csak addig vitték el, míg összeraktak. Na az még szép volt. Feküdtem reszketve, kiszolgáltatva és éreztem, ahogy csöpp-csöpp

Szülni háborítatlanul ?! (2. rész)

Harmadik emelet. Másztatok már fel vajúdva a harmadikra? Elég sokáig tartott. Hogy milyen volt a lakás? Kit érdekelt? Masszázsolaj, gyertyák, zene, meleg vizes fürdőkád? Kit érdekel? Mit szeretnék? Kérdezték gyakran. Mit??? Azonnal legyen vége. 
Megvizsgált Ági, mire felértünk, öt ujjnyi méhszáj. Ő nagyon örült neki, mondta, kora hajnalra baba lesz. Ezt 11-kor mondta. Jézusooooom! Az még órák!!! Volt minden. A dula végigjárta velem százszor a szobát az illóolajos, meleg kendőt hátulról fogva a hasam körül. Ültem egy órát a budin, próbáltam a kádban lenni. Sehol se volt jó. Inkább úgy voltam vele, a teljes fürdőszoba csempézetét lebontom puszta kézzel. Egyszerűen letépem. Amikor újra a szobában voltam, már csak ráborultam a zongorára és nem érdekelt senki és semmi a világon. Bármit szóltak, nem reagáltam. Gondoltam, csendben meghalok. Aztán kértem a férjem, könyörgő, könnyes szemmel, ha szeret még engem, menjen, hozzon egy

Szülni háborítatlanul?! (1. rész)

12 éve történt. Hat év küzdelem, megannyi viszontagság után született meg a kisfiam.

Hat év kitartás az alternatív módszerek mellett, bio-bébi program egy csodálatos orvossal, aki az embert egész embernek és nem „csak” egy testnek – vagy uram bocsá’ egy női szaporító szervnek tekinti. Hat év csalódás hónapra-hónapra. A negyedik évben csoda történt. Már kimondtuk, hogy petevezeték-átfúvás legyen, amit SOHA nem akartam. De a test bölcs, először azért halasztottuk el, mert aznap reggelre náthás lettem. A következő kitűzött időpont előtt pedig csodák csodájára megfogant első gyermekem. Nem kellett műtőasztalra feküdni. Sajnos az öröm nem tartott sokáig. A 9. héten az ultrahangon kiderült,

Út a gyermekvállalásig

A napokban inspiráló beszélgetést folytattunk női körben a szülésről. Felmerült a mesterséges megtermékenyítés. Innen jutottunk el egy olyan biológiai megközelítéshez, hogy talán az a génállomány, amivel az adott pár, vagy nő rendelkezik, a továbbiakban nem örökítődhetne tovább - természetes szelekció részeként kiválasztódna a rendszerből  - e módszer nélkül, és lehet, hogy ez (nem az egyén szintjén nyilván) az emberiség szintjén így lenne jobb.

Nem értek egyet. 

Szerintem a mesterséges megtermékenyítés lehetősége ugyanúgy ott van a pakliban a mai nő életében, mint a fogamzásgátló, az internet, vagy a mobiltelefon... Úgy értem, hogy benne van a pakliban, mint húzható kártya, mint egy választható lehetőség.

Gyöngéd születés

Évekkel ezelőtt került a kezembe Frédéric Leboyer: A Gyöngéd születés című könyve. Annak ellenére, hogy éppen nem volt aktuális nálam a téma, egy szuszra olvastam el. A szerző - aki szülészorvos és pszichoanalitikus egyben - gyönyörűen ír arról, hogy hogyan is lehet "másként", természetesen, csodaszépen szülni. Álljon itt most egy részlet a könyvből, kedvcsinálónak az elolvasásához vagy akár a szüléshez. :-)

„Igen, a születés olyan, mint

a hullámtól elváló hullám, mely

a tengerből születik, de el nem válik tőle,

senki se nyúljon hát bele durva kézzel.

Tudatos szülés

MINDEN NŐNEK TUDATOSAN KELLENE KÉSZÜLNI A SZÜLÉSRE

Az utóbbi időben sokat lehet olvasni arról, hogy az egyébként is igen kevés számú természetes-szülés párti kórházak egyikéből elkezdték elbocsátani az ebben a szemléletben dolgozó szakembereket. 

Miért? Merült fel bennem a kérdés. Miért nem lehet hagyni, hogy egy nőnek, egy anyának megadasson az a lehetőség, hogy mindenféle beavatkozás nélkül, nyugodt körülmények között szülhesse meg a gyermekét, úgy, ahogyan a természet diktálja. Ez miért olyan nagy kérés?

Fényhullám

Október 15. a gyermeküket a várandósság ideje alatt, szülés közben vagy röviddel azután elvesztett családok gyászának a napja. Ez a nap a gyászon és az emlékezésen kívül a segítségnyújtásról és az oda fordulásról is szól, azok felé, akik elvesztették kisbabájukat. Lehet, hogy ez a tragédia éppen Veled történt, vagy valakivel, aki közel áll hozzád, vagy akivel gyakran találkozol. Nagyon fontos, hogy a gyászolók, ezen a napon kiemelten érezzék azt, hogy nincsenek egyedül: szeretteik és ismerőseik elfogadják a gyászukat, és együtt éreznek velük.

Nem is gondolnád, milyen sokan élik át ezt a tragédiát!

Játék és gyógyír a szépséges pipacs

A pipacs,  más néven vadmák, píp, pippancs, pillancsvirág avagy pipók, büdösmák, lúdmák, bujdosómák, pitypalattyvirág, vetési pipacs, (növényrendszertani neve: Papver rhoeas) az egyik legszeretettebb vadvirágunk.  Szépséges, gyógyhatása is van, és még játék is készíthető belőle.

A pipacsból készíthető nem tartós, de kedves játék a pipacsbaba.

Így készül:A virág sziromleveleit lehajtjuk, egy fűszállal összekötjük. Szépen elrendezzük a szoknyácskát, és már készen is van a pipacsbaba vagy pipacstündér. A kedves figura feje a magház, gallérja a porzók, szoknyáját a szirmok alkotják.

Pocak helyett babakocsi

Egy éve ilyenkor még várandós voltam. Ezt nehezen tudtam volna titkolni (de naná, hogy nem is akartam!), és nem csak azért, mert viszonylag korán már méterekkel  magam előtt hordtam a pocakomat, hanem mert sugárzott rólam a boldogság.

És a világ velem örült. Szinte mindig, mindenhol királylánynak éreztem magamat, az emberek rám mosolyogtak az utcán, az autósok átengedtek a zebránál, a piacon gyakran kaptam egy kis ráadás vitamint a babának. A boltban előreengedtek a sorban, még olyan is előfordult, hogy az Okmányirodában szabályosan előre zavartak az ötszázharminckettedik helyemről az elsőre.

Mikor elég?

A kis babával olyan könnyű, csak eszik, alszik. Igaz időnként tisztába kell tenni, de aztán az élet csupa gyönyörűség, hiszen ahová leteszed nagyjából ott marad, bármit lehet mellette csinálni, a baba majd elszórakoztatja magát. Szuper!

Az élet mégis a totyogóval a legvarázslatosabb, amikor elindul és csupa öröm és kacagás lesz minden. Ahogy csetlik-botlik és ahogy megtanul trappolni, nem kell már mindent a keze ügyébe hordani, kiszolgálja magát. Csodás!

Azért egy ovisnál sincs jobb, ahogy nyílik az értelme, egyre többet ért meg a világból, meglepően okosakat mond és mindent észrevesz. Szédületes miket képes beszólni. Hiába, gyerekszáj!

Az iskola, na az az igazi! A betűk, számok világa, ahogy lefoglalja magát, megtanul belemélyedni dolgokba, hát varázslatos, egyre kevésbé kell fogni a kezét, szinte érzi az ember, hogy nő ki a keze alól a csodalény.

Babázunk – amikor még csak eszik és alszik

Kezdhetném a kórházban töltött napokkal is, de bevallom őszintén, abból nem sokra emlékszem. Nem volt rossz élmény, nem volt kiborítóan fárasztó, egyszerűen csak eltelt, miközben vártam, hogy mehessünk végre haza, és elkezdődjön kis családunk életének új fejezete.

Nem tartottam a hazameneteltől, tudtam ugyan, hogy nehéz lesz, de mindenhonnan azt hallottam, hogy ilyenkor még szinte csak esznek és alszanak, és akár a Háború és békét is elővehetem, bőven lesz időm olvasni szoptatás közben, illetve utána, amikor békésen elalszik az ölemben. Így utólag, talán jobban kellett volna figyelnem a „szinte” szóra.

Hormonok tánca avagy a gyermekágy

Közhely tudom, mégis igaz, nyolc hónappal ezelőtt gyökeresen változott meg az életem, amikor anya lettem. Sok kisgyermekes szülő van körülöttem, így ezerszer hallottam a mondatot,  „Tudtam, hogy nehéz lesz az első néhány hét, de nem gondoltam, hogy ennyire!” Ezek után én azt gondoltam, hogy tényleg felkészültem mindenre, tudom, hogy nehezebb lesz, mint gondolom, tehát nincs más dolgom, mint eleve még nehezebbnek elképzelni, így semmi nem érhet váratlanul. Különben is, kemény vagyok. Mondanom sem kell, hogy tévedtem. Arról, hogy miért is nehéz valójában, valahogy soha senki nem beszél. Talán mert mire erről beszélgetünk, már csak egy homályos emlék marad mindenkinél, hogy miért is volt olyan fárasztó.