Baba a jégen

Egyik gyerekkori kedvencem Arthur Ransome: Téli szünidő című könyve, ahol a gyerekek egy befagyott tavon vágnak bele a nagy expedícióba, hogy korcsolyázva és szánkóból átalakított jégvitorlással hódítsák meg az „Északi sarkot”.  A regény annyira magával ragadott, hogy amint a napközi udvara csupa hó és jég lett, kiosztottam az osztálytársak közt a szerepeket. Iglut építettünk és mi magunk is belevágtunk a nagy kalandba.

Négy számmal volt nagyobb a férfi hokikorcsolya, amivel megtanultam siklani a jégen. Előtte is volt egy-két próbálkozásom, de a férjem vett rá erre a sportra igazából. Az öccse koriját vettem föl két zoknival és bokánál jó szorosan rögzítve. Mivel óvatos duhaj vagyok, igen kevés esés árán tanultam meg, hogy érdemes előre dőlni és „rogyasztani”, hogy elkerüljem a nagy hanyatt eséseket, amelyek 176 cm magasságból már nem igazán kellemesek. A legjobban akkor ment a korizás, mikor az éppen aktuális babakocsis gyerekünket toltam a jégen
magam előtt. Ez a jó kis kapaszkodó abszolút magabiztosságot adott. Soha olyan gyorsan nem siklottam, mint akkoriban. Mindezt könnyedén tehettem, mert szinte mindig egy befagyott pest környéki horgásztóhoz járunk korcsolyázni, ahol elveszhettem a tömegben. Mert ide bárki feljöhetett csúszkálni kori nélkül is, és a babakocsi, szánkó, kutya, hokiütő – és korong, csoszogó nagymama, nagypapa sem volt kitiltva soha. Egyik alkalommal egy mamika oda is jött mellém, belenézett a babakocsiba, amelyben épp a fiam aludt kipirult orcával, bebugyolálva, mint egy Michelin baba. – Igazi gyerek! – kiabált hátra a néni a párjának. Megnyugtatás- vagy elrettentésképp? Sosem fog kiderülni.

Végre ez a tél megint hosszú jeges, kopogós napokat hozott, így a Naplás tó újra megtelt korcsolyázókkal. Mi is kimentünk. Itt búcsúztattuk az óévet szilveszter napján szikrázó napsütésben, és újévkor is kilátogattunk a már borongósabb időben a tükörsima jégre. Azóta esett rá pár centi hó, de gondos kezek lelapátolták jó részét, hogy sportolásra alkalmassá tegyék.  Büszkeséggel tölt el, hogy míg én szinte minden alkalommal újrakezdőként indulok neki a jégnek, a család többi tagja vígan koszorúzik, halad előre, hátra, és élvezi a telet.

Lejegyezte: Vica




A kép CC. Forrás a flickr,com