Vietnám sosem szerepelt az
úticéljaim között. Ha egy barátnőm nem veszi a fejébe, hogy márpedig ezt is
látnunk kell, valószínűleg nem jutottam volna el oda. Megmondom őszintén, az
első napjaim Hanoiban a kultúrsokk jegyében teltek, és leginkább arra vágytam,
hogy máshol legyek.. Hanoi egy gigaváros, elképesztő kosszal az Old Quarterben,
ahol úgy eheted a világ legfinomabb és talán legegészségesebb gourmet fogásait,
hogy az utcán ülsz egy óvodai műanyag széken, melletted egy moslékos vödör, az
asztal alatt szemét, bárhova dobálhatod a felesleges ételdarabokat és
söröskupakokat, és jobb, ha a mellékhelyiséget nem látogatod meg (én
bekérezkedtem a túloldali étterembe). Ez egy buddhista-kommunista ország,
kapitalista beütéssel. Furcsán hangzik, ugye? Mégis működik, sőt, ez a három
idea teljes összhangban létezik egymás mellett.
Feltétlenül próbáld ki:
- a motorozást Saigonban (készülj fel, halálfélelmed lesz az első percekben, mert centiméterekre fogtok elszáguldani más motorosok, autósok, gyalogosok vagy egyéb tárgyak mellett, de aztán szuper jó lesz, ha át tudod adni magad a feelingnek)
- a street food programot Saigonban, amikor egy helyi lelkes kísérő a saját motorján visz körbe a legjobb utcai étkezdéken, és mindenhol ehetsz valami finomat
- a street food-ot!! Teljesen biztonságos, és ugyanazt a mennyei kaját eheted az utcán, mint egy jobb étteremben, nincs különbség!
- a csónakázást a Mekong deltában – fizess be egy jó kirándulásra, és olyan finom ebédet is fogsz mellé kapni, hogy megnyalod utána a tíz ujjadat!
- a home stayt, mint szállás formát – úgy fogod érezni magad, mintha a saját anyád gondoskodna rólad
- beszélgess a helyiekkel, nagyon aranyosak és kedvesek, és bár nehezen boldogulnak az angol nyelvvel a teljesen különböző hangképzésük miatt, egy idő után a legtöbb szót érteni fogod J
- a skorpió és kígyó bort (aztán majd meséld el, milyen volt, én nem éreztem elég erőt magamban hozzá)
Ne csodálkozz azon, hogy:
- nincsenek szabályok a közlekedésben, annak van elsőbbsége, aki jobb pozícióban van. Vannak ugyan közlekedési lámpák, de csak az áll meg a pirosnál, akinek kedve van. Saigonban 12 millióan laknak, és 8 millió motor van. A zebrát arra használják, hogy oda parkoljanak. Ha túl nagy a forgalom, a járdán is motoroznak. Gyalogosként több turista is sokkot kapott már attól, hogy nem fog átjutni az utca túloldalára. Mindezek ellenére soha nem szól be senki a másiknak, nem kiabálnak egymásra, nem rázzák az öklüket, nem türelmetlenkednek. Viszont figyelnek.
- sok üzletbe nem lehet cipővel belépni, kint kell hagyni az utcán (de nyugi, senki nem fogja ellopni)
- erős szmog van a nagyvárosokban
- mindenkin (elsősorban férfiakon) ugyanaz a bőr szandál (vagy inkább papucs) van, (amit én a végén már kifejezetten szexinek találtam J)
- teljesen biztonságos a „feketepiacon” pénzt váltani (ezek többnyire ékszerüzletek, vagy mást árulnak, rá fogsz jönni, hova kell bemenned az euróddal – amin a bankokban csak röhögnek)
- meg kell tanulnod állati gyorsan fejben számolni, mert 1 dollár kb. 22.500 vietnami dong. Na ezzel kell osztani, szorozni, amikor visszakapsz vagy fizetsz egy boltban.
- mindenki 14 évesnek néz ki: jót tesz a páratartalom az arcbőrnek, gondolom én… Csak onnan tudtuk, hogy valaki idősebb, hogy jegygyűrű volt az ujján, vagy már tényleg nagyon öreg volt…
Utazási tippek:
- Nőként akár egyedül is utazhatsz, ez egy buddhista ország, éjszaka sem fog bántódásod esni, senki sem fog sem beszólni, sem ajánlatokat tenni.
- Használd a helyi übert (Grab) a nagyvárosokban, nagyon olcsó, és tökéletesen működik applikációval!
- A városok között érdemes repülővel közlekedni, mert nagyok a távolságok, és a repülő kb. ugyanannyiba kerül, mint a busz, vagy a vonat (már ahol van), viszont csak 1 óra az út. Arra viszont készülj fel, hogy különösen a fapados járatok esetében össze-vissza tologatják az indulási időt, naponta többször is nézd meg az emailjeidet, mert van, hogy korábban indul a gép. A repterek többnyire kaotikusak, a személyzet nem mindig tud válaszolni a kérdéseidre.
- Vietnam éghajlata olyan, hogy ha végig akarsz utazni az egész, hosszú országon, nagy eséllyel bele fogsz futni valahol az esős évszakba. Az az eső pedig nem olyan, mint amit itthon látsz. J A páratartalom olyan magas lesz, hogy a ruháid a szekrényben, sőt, még a pénz is a pénztárcádban nedves, vizes lesz. Ha már hetek óta szakad az eső valahol, menekülj, mert nagy az esélye az árvíznek (velünk megtörtént)!
lejegyezte: Szemfény
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése