Gyerekként imádtam
levelet, képeslapot kapni. Izgatottan vártam a postást, hogy hoz-e valamit
nekem. Kutattam a Dörmögő Dömötör "levelezőtársat keresek" oldalát, hogy van -e
olyan benne, aki első olvasásra szimpi, és írhatnék neki. Volt aki csak második
olvasásra került fel a listámra és általában ezek közül kerültek ki a nem
válaszolók; már akkor tanított az élet az első megérzések figyelembe vételére.
Na de aztán felnőttem és a levelező társakat az online világ váltotta fel
(sajnos vagy nem sajnos a változás megállíthatatlan), szinte egyik pillanatról
a másikra eltűntek a képeslapok és a színes, szagos, mintás levélpapírra kézzel
írott levelek a postaládából és a életemből.
Aztán hozott az élet egy
jó kis fordulatot, amikor is idő az van mint a tenger és valami hobbi kell,
valami amivel foglalkozni lehet és örömet is okoz. Ekkor bukkantam rá a Postcrossing
oldalra.
Ahogy magukról írják, az a céljuk, hogy lehetőséget adjanak
embereknek, hogy a világ bármely pontjáról képeslapot kaphassanak. Ehhez nem
kell mást tenni, csak regisztrálni (ingyenesen) és a regisztráció után már lehet
is kérni az első véletlenszerű címet a világból, ahová képeslapot kell küldeni.
Amint az elküldött képeslap célba ér, a rendszer véletlenszerűen kiosztja az én
címemet valakinek a világban. Én nem tudom kitől kapok lapot egészen addig,
amíg meg nem érkezik hozzám. Így került a postaládámba képeslap Thaiföldről,
Kanadából, Fehéroroszországból és még sorolhatnám. Eddig tizennyolc képeslapot küldtem
el és pont ennyit kaptam. Mindig írok magamról egy keveset és eddig szerencsém
volt, mert a küldők is így tettek. Az eddig érkezett lapok csodásak. Egyik
különlegesebb mint a másik. Mindegyiken bepillantást nyerek egy ismeretlen
ember életébe, egy kis szelet érdekesség valakiből, akit a képeslap nélkül
sosem találtam volna meg.
Zárszónak talán csak ennyi:
az online világ is rejt(het) magában érdekességet, értéket.
lejegyezte: Sziluett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése