Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hobbi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hobbi. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. július 17., hétfő

Milyen jó!



Milyen jó is az, mikor van egy hobbid! Egy hobbid, amiben örömöt lelsz, ami kikapcsol, kicsit elröppent más vizekre a való világból. Ha ez ráadásul alkotómunka, és másoknak is tetszik, még nagyobb az élmény. Ha erről visszajelzést is kapsz, még nagyobb a boldogság.


Nekünk - a Selyemgubanc szerkesztőinek - a figyelmes körbetekintés és az írás a közös hobbink. Élünk is vele. Hogyisne, hiszen nők vagyunk: figyelmesek, csevegők, súgók-búgók, gondolatmegosztók, olykor gondolatébresztők, szórakoztatók és ha kell vigasztalók.

Hidd el, hatalmas öröm, mikor te, kedves Olvasó visszajelzel. Olyan jó visszakapni, hogy: „Ez jó!" Tetszik!" Én is így érzem!" Nem, nem... és vitatkoznék." Ez vicces volt, kikapcsolt." Ez segített és köszönöm.” 

Hát mi is köszönjük! Köszönjük az olvasást, a nyomon követést és a visszajelzéseket. Igyekeztünk hétről hétre frissek lenni és újat adni, és ebben nagyon sokat segítettél nekünk témákkal, ötletekkel, vendégírásokkal. Köszönjük!

 Három és fél év, majd 600 írás, közel 93000 oldalmegjelenítés; ez igen! Büszkék vagyunk rá!

És eljött az ideje a pihenésnek. Úgy döntöttünk, a nyár hátralévő részére szabira megyünk.

Barnulni, lazulni, hegyet mászni, úszni, ázni, fröccsöt inni, várost nézni, olvasni, gyerekezni, pasizni, barátkozni, időt szánni a semmittevésre. És figyelni önmagunkra; sokat és jól.

Mert néha le kell tenni a tollat, hogy visszavenni még nagyobb gyönyörűség legyen.

Viszlát kedves Olvasó, szeptemberben!


 a Selyemgubanc csapata :)

2017. február 1., szerda

Régi hobbi új köntösben



Gyerekként imádtam levelet, képeslapot kapni. Izgatottan vártam a postást, hogy hoz-e valamit nekem. Kutattam a Dörmögő Dömötör "levelezőtársat keresek" oldalát, hogy van -e olyan benne, aki első olvasásra szimpi, és írhatnék neki. Volt aki csak második olvasásra került fel a listámra és általában ezek közül kerültek ki a nem válaszolók; már akkor tanított az élet az első megérzések figyelembe vételére. 

Na de aztán felnőttem és a levelező társakat az online világ váltotta fel (sajnos vagy nem sajnos a változás megállíthatatlan), szinte egyik pillanatról a másikra eltűntek a képeslapok és a színes, szagos, mintás levélpapírra kézzel írott levelek a postaládából és a életemből.