Én szoktam beszélni a
növényeimhez is, és nem szégyellem…
Évtizedek óta lenyűgözve – és
időnként bosszankodva - figyelem, ahogyan az erdőszéli kis házunk szomszédságában
lévő elhagyatott/elhanyagolt telek növényzete fokozatosan visszaveszi az
uralmat a régi házikó. kerítés felett. Így jó rejtekhelyet ad baglyoknak,
rókáknak, peléknek (amelyek aztán a mi padlásunkat is bulizóhelynek
használják).
A fenti könyv, illetve a Science
folyóirat 1983-as száma óta többször, többen is megfogalmazzák, hogy a növények
sokkal intelligensebbek, mint az emberi faj. Évmilliók óta léteznek,
fenntartják a bolygó légkörét, lehetővé teszik, hogy mi és az állatok egyáltalán
létezzünk, éltető oxigént szívjunk be, táplálkozzunk.
A Földön csak 0,3 százaléknyi
állati (beleértve minket is) létformával szemben 99,7 százaléknyi növényvilág
áll (bár nem teljesen egy helyben), és burjánzik. Ha hagyjuk…
Igen, már a régi görögök is
néhányan, s majd főként – a hihetetlen megfigyelőképességgel és alázattal
rendelkező – Darwin is felfedezte, hogy a növények messze több dologra képesek,
mint ahogy az elgondolnánk. Azóta szerencsére sok tudományos kutatás alapján
jelenthetjük ki, hogy rehabilitálnunk kell őket.
Tekinthetjük a többnyire zöld
bolygó-albérlőtársainkat (akár mint egy másik bolygóról jött) olyan intelligens
lényeknek, akiknek az érzékelésük, gondolkodásuk, működésük számunkra
elképzelhetetlenül más.
Igaz, nem tudnak elmozdulni a
helyükről egyedenként – nem úgy, mint az állatok és emberek, de növényi
hálózatokban terjeszkednek (ahogyan gyorsított felvételeken látszik is). Időnként sokkal szaporábban, mint ahogy az
emberek tudnak építkezni.
A mi 5 érzékszervünkön túl a
növények további kb. 15 egyéb érzékelési formával rendelkeznek, ill. kb. 700
féle receptorjuk – azaz érzékelő sejttípusuk van.
Látnak, hiszen felismerik,
elemzik a fény minőségét, hullámhosszát (fotoszintézis miatt).
Hallanak – a föld rezgésein
keresztül – mint az indiánok vagy vakondok -, s ez alapján a gyökércsúcsok
eldöntik(!), hogy a hangforráshoz közeledjenek-e vagy távolodjanak tőle.
A növények szagmolekulákkal
kommunikálnak a beporzást végző rovarokkal. Stresszhelyzetben segélykiáltásként
illékony molekulákkal küldenek „nem vagyok jól” üzenetet a többi növény számára
(pl. dohány is).
Ízlelőérzékeik többméternyi
földrétegen át is felismerik a számára fontos vagy veszélyes ásványi anyagokat.
Vagy ejtik csapdába a számukra fontos tápanyagot hordozó apró repülő nitrogéntartályokat
– azaz rovarokat.
Tapintanak, hiszen a Vénusz
légycsapója tüskés csapdája úgy van „kitalálva”, hogy a növény csak akkor dönt
a rovar foglyul ejtéséről, ha az kétszer érinti meg a tüskéket, minimum 20
mp-es különbséggel (tehát számolni is tud?). Ha megmozdítjuk vagy megérintjük,
a mimóza levelei összecsukódnak. De ha 6-7-szer emeljük meg a cserepét, eltűnik
a ez a rezgésre adott reakció (már csak az érintésre hajlik össze). És erre kb.
40 napig emlékszik.
A rezgőnyárfa egy hétig emlékszik
arra, ha nagy szél volt (addig leállítja bizonyos gének kifejeződését).
Számos faj igyekszik megtudni,
kik mellett nőnek. Bizonyos lóherefélék is felismerik azt hogy egy családból
vagy fajból származnak-e. Amennyiben rokonok, kommunikálnak a mindenki számára
megfelelő tápanyagellátáson.
Az idős fenyők gyámkodnak
fiatalabb társaik fölött, összekapcsolódva egymással a növényi Facebook-on, a
fiatalabbak javára osztoznak a tápanyagokon.
Képesek a stresszkezelésre ,
problémamegoldásra. Ha a gyökér vagy törzs útjába kő, oszlop vagy egyéb akadály
áll, kikerüli azt, vagy körbefonja gyökereivel, mígnem idővel összeroppantja,
akár a követ is.
Kreatívan fejlesztenek ki
védekezés vagy támadási stratégiákat, folytatnak cserekereskedelmet
baktériumokkal, rovarokkal és más állatokkal.
Ja és persze alszanak is. S talán
azt álmodják, hogy tiszteljük őket…
Na, jó és vannak tisztességtelen –
de bámulatos - üzleteik is, amikor pl. a csillagfürt, orchideafajok illat, szín
vagy más álcájukkal becsapnak rovarokat, és ellenszolgáltatás nélkül veszik rá
azokat a megfelelő beporzásra.
Szennyező anyagokat (pl.
triklór-etilén) képesek felhasználni, s ezzel számunkra ártalmatlanítani.
A növényeknek nincsenek olyan
szerveik, mint az állatoknak (beleértve minket is), nincsen agyuk, szívük,
tüdejük, stb., azaz egyetlen része sem nélkülözhetetlen. Ha egy kis
növénydarabot levágunk, lelegelünk, meg se kottyan neki, nő tovább. Mivel
érzékszerveik elszórtan helyezkednek el, az egyes részek közti kapcsolattartás
révén nagy a túlélési esélye. Persze az egyedek önmagukban elpusztíthatók, ha
gyökerestül irtják ki, de egy növénykolónia fennmaradása a hálózati
intelligenciának köszönhető.
Mit tanítanak nekünk a növények?
Talán azt is, hogy az intelligencia összeköt, és nem elválaszt.
Arról még nem olvastam, hogy az
emberi hang és viselkedés milyen hatással van a növényekre (vannak, akik
beszélnek hozzájuk, szeretgetik őket…), de én minden alkalommal, amikor
véletlenül nekimegyek egy virágnak, bocsánatot kérek tőle…
Szóval ne vágjuk magunk alatt a
fát! :-)
u.i. …ha kislányom lenne,
Botanikának hívnám…
lejegyezte: Pilla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése