Holnap elmegyünk megnézni a finn mocsarat. Mármint nem a péntek-szombat esti vodkázósat, hanem a tajgás-fenyős-nyírfás-mohás-zuzmós őserdővel tarkítottat.
Álomittas felkelés, na ma sem lesz bundáskenyér… De miért áll a WC-ben a víz kicsit magasabban? Ajaj, rossz sejtésem van, láttam én már ilyet – sőt álltam már otthon egyedül hétköznap éjféltájt a WC-pumpával kétségbeesve a fürdőszobában. Kényelmes reggeli (finn rozskenyér, amiből soha nem lehet elég, füstölt lazac – aki szereti a halféléket, leipojusto – azaz fogaink között rendesen nyiszorgós, de nagyon finom „sajtkenyér” – persze lakkahillo-val, azaz mocsári hamvasszeder lekvárral, ahogy kell) majd készülődés az öltözés mellett a mindennapos „ami bemegy, jöjjön is ki” alapon.
De jajj, illetve SEGÍTSÉÉÉÉÉÉÉÉG! Nem megy le a cucc… Sőt, feljebb jött… Most mi lesz????? Három védtelen nő a szörnyekkel szemben! Sehol egy férfi a láthatáron! Erre mégsem kérhetjük meg az egyébként tüneményes 80 éves finn szomszéd bácsit… Katasztrófahelyzetekben jártas hadművelet-irányítóra van szükség, aztán haditervre és fenntartható megoldásra. De sietni kéne, mert nekünk is dolgozik az emésztésünk – most, hogy nem lehet, talán még inkább tettre sarkallva bennünket.
A nők tanácsa határozott (persze
ennél sokkal kevésbé határozott stílusban): kell egy WC-pumpa. Itt nincs??? De
hát egy háztartásban még Finnországban is (ahol vízkő sincs, olyan tiszta a víz
– ennek persze semmi köze a mi problémánkhoz) kellhet egy WC-pumpa. De azért
kapni csak lehet! Szóval irány a szupermarket, ott legalább van WC is
(természetesen az is bidéfunkciós zuhanyfélével is felszerelve, mint szinte
mindenhol).
Először, mint a férfiak, azért megpróbáljuk magunk megkeresni… Nem találjuk… lehet, hogy még sincs itt ilyesmi, mert ilyen csak három magyar nővel (egyikük itt él egy ideje) történhet meg? Na akkor hogy mondják finnül, hogy WC-pumpa? Hmm – úgy hallottuk, hogy úgy kell finn szavakat gyártani, hogy a szó végéhez hozzáteszünk egy i-betűt. Tehát toaletpumpi van? Ajaj, nagyon kedvesen és kissé gyanakodva néz ránk az eladó. Akkor hogy van angolul? Na jó, próbáljuk kézzel-lábbal kiegészíteni a kérdésünket. És van! A nagyobbikat vesszük, szép rozsdabarna a gumija, biztos jó lesz.
Húúú, már félig meg vagyunk mentve. De még csak kéne valami férfias erő, ha már pumpát találtunk, hátha akad egy IzomÚr is, amit be kell önteni a megfelelő helyre, és magától elvégzi a piszkos munkát. Itt előbb a verbális és nemverbális kommunikációnkat félreértve mindenféle tisztítószereket ajánlanak, majd ráakadunk a „mi emberünkre!” Az egyikfélére az van írva, hogy utána öntsünk meleg vizet. A másikon nincs ilyen. Most melyik a jobb? És ha mindkettőt használnánk, hogy biztosra menjünk? De mi van, ha a meleg víz – vagy a hiánya épp nem segít a másikkal együtt? Jó, demokratikusan határozunk, három szavazat szól a mindkét szer megvásárlása mellett. Ja és épp ott van a boltban egy szintén magyar származású munkaerő, aki végre férfi, és ő is el tudja olvasni, mi van ráírva. Ráerősít a döntésünkre, amiben majdnem teljesen megnyugodva, és most már komoly harci eszközökkel felszerelkezve indulunk a katasztrófahelyzet elhárítására.
Azért még előbb önfeledt ellazultsággal használjuk a szupermarket mosdóját – biztos, ami biztos, meg hát ennyi izgalom… Otthon átöltözés csatornatisztítós munkaruhába – a fotók vállalhatatlanok, csak 50 év múlva kerülhetnek elő. Kár, pedig tök jók lennének WC-pumpa és duguláselhárító tisztítószer reklámozására – ha nem lennénk felismerhetők. Ja és előkerült egy munkavédelmi!!! szemüveg is. A smink már reggel megvolt hozzá…
A házigazdáné kezdi hősnőiesen a hadműveletet. Előbb ki kéne szedni, ami belekerült…hmhm…Nagy levegőt!... ÁÁÁÁ! Ez bírhatatlan! Váltás! Nekem begyulladt a jobb kezem hüvelykujja – meg én is, de ha kell, kihalászom és addig is osztom az észt. A 3., legbátrabb királylány halászik a zavarosban – pfúj, majd beleöntjük az Izomúr mindentvivő folyadékát, és feszülten várunk…
Pumpálni is kell, de a célszerszám megadja magát a WC konstrukciójának, ugyanis a gumirész belehajlik a lefolyó – azaz felfolyó részbe, és lekonyul, le akar jönni a pumpa nyeléről. És a víz csak feljön megint… Húha, ezt még Izomúr sem oldja meg – fel. Ja, mert a WC-csésze kifolyója felfelé kanyarodik – miért is??? Kinek jutott eszébe ilyet tervezni??? Most mi lesz?! Nincs mese, ki kéne bányászni az összetapadt, elakadt papírokat. Tehát 3. típusú találkozás a Szörnyeteggel. Kéne valami erős drót, kampó, célszerszám – kreativitásunk határtalan, de hiába. A 3. királylány elrebeg egy imát vagy varázsigét, majd átváltozik szülész-nőgyógyásszá és mélyen felfelé benyúl, ameddig a könyöke engedi. És igeeeeeen! Eredményes a bányászat. A szörnyeteg ázott papírcsomó formájában megadta magát. A víz lemegy, diadalittasan ünnepeljük bátorságunkat, ügyességünket, és a humorunkat hozzá.
Miután saját mocsarainkat megjártuk, a szörnyeteget legyőztük, civilbe való visszavedlés után irány a mocsárba – az igaziba. Ami izgalmas, félelmetes, lenyűgöző.
Nekem a mocsárról mindig a „Csendesek a hajnalok” című szovjet, második világháborús film jut eszembe, amely 5 katona története a mocsáron át, akik történetesen nők. Mindegyikük útja esendő, szép, fájdalmas, izgalmas, felzaklató, erőt adó, hősies. Mint a miénk is…
lejegyezte: Pilla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése