Munroka
este 11kor, lefekvéskor gyanúsan csendben, nincs sehol. Majd a többszöri
járőrözés után sem találva, feltűnik, hogy gondoskodó arisztokrata vendéglátója
a dolgozószoba íróasztalán megrökönyödve bámul az ablakra. Odanézek, valami
tényleg furcsa, majd én is megrökönyödök – a szúnyogháló fel van húzva félig,
és szabad a kijárás a háromésfeledik emeletről szabadesésben… Úristen! Csak
nembungejumpingolni próbált Munroka a felhúzott szúnyogháló madzagján?? … Ekkor
még mindig nem került elő ugyanis az ifjú lakberendező tehetség. Gyorsan
lehúzni a szúnyoghálót! De hogy
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: macska. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: macska. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. október 17., hétfő
2016. október 10., hétfő
Macskák és rabszolgák III. rész
- Hú vigyázz, óvatosan, most meglátta! Ajjaj, fúj rá! Nem baj, majd abbahagyja… De már három napja fúj és morog folyamatosan! Szegényke már három napja nem evett! Biztos a stressz miatt… Ugyan már! Kifigyeli, hogy mikor nincs ott a kicsi, és olyankor megeszi az összes kajáját. Jaj istenem, szegény aludni sem tud a feszültségtől! Bemenekült a vasalódeszka mögé! Nem tud pihenni! Ó nem kell őt annyira félteni, a kicsit bekergette az ágy alá, és akárhol próbált szegényke előbújni, mindig rácsapott egyet a fejére!
- Anyám, melyik ugrott fel az ágyra már megint? Nekifutásból, dobbantással, rá a hasamra!
2016. szeptember 16., péntek
Filmajánló: Az ember, akit Ove-nak hívtak
Kedves-vicces-bús
történet egy nyugdíj előtt álló, de éppen a munkahelyéről elbocsájtott, kissé
vagyis inkább nagyon mogorva, zsörtölődő, szokásainak élő férfiről, akinek az
életét alaposan megváltozatják új szomszédai, egy macska, és az, hogy valahogy
sosem sikerül meghalnia, bármennyire szeretné is.
Kedvenc
mondatom a filmből: „Hogy lehet négy nullás autóval járni? Az 5. nulla meg ott
ül a kormánynál!”
Kinek
ajánlom?
2016. szeptember 12., hétfő
Macskák és rabszolgák II. rész
Részletek Sonkamacska naplójából:
Július 17.
Ki az, aki még nem tudja a nevemet? Na jó, megmondom nektek, rabszolgák: Sonkamacska vagyok. Brit származású, kékvérű, igazi arisztokrata. A világ dolga, hogy engem kiszolgáljon. Van otthon egy fő szolgám, de van egy helyettes is, őt is szoktam alkalmazni, ha nagyon muszáj. A helyettes is ad enni, meg is szokott simogatni (feltéve persze, ha megadom az engedélyt), próbál velem játszani is, de ezt azért már nem hagyom neki. A fő szolga ott lakik a lakásomban, a helyettes a fővárosi kastélyomban, és néha mindketten egyszerre vannak jelen, hol itt, hol ott, hol a hegyekben lévő házamban. Van egy autóm is, a hátsó ülésen szoktam utazni, mert onnan mindent jól látok, és ha közlendőm van, egyszerűen elérem a karmaimmal a gazdi vállát. Szerencsére jól betanítottam, tudja, hogy ilyenkor valami finomságot kell adnia. Ha nem ad eleget, simán végignyávogom az utat. Ez szokott hatni.
Ma megérkeztem a fővárosi kastélyomba, és borzalom! Tragédia! Megbocsáthatatlan bűn! Ott találtam
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


