Idős bácsi száll fel az
első ajtón, egyik kezében kopottas táska, másikkal a kapaszkodót markolja,
nehézkesen mozog. A hozzá legközelebb eső ülőhelyen egy húsz év körüli lány ül,
észbe kap hamar, de nem áll fel. Megkérdezi a bácsit, hogy le szeretne-e ülni.
A bácsi egy pillanatra elgondolkodik, majd belekezd:
„94 éves vagyok kedves,
gombócból is rengeteg (nevet). Maradjon csak, nem ülök le, csak két megállót
megyek a piacig. Az nem sok, kibírom állva is, olyan nehéz itt a tömegben
cserélni, inkább maradjon csak ülve.
Tudja, tojásért megyek a piacra minden
héten egyszer, tízet veszek, az pont egy hétig elég nekem. Meg még veszek pár
dolgot, kis sajtot, kenyeret, amire futja. Ebédet vagy vacsorát hoznak, de
reggelizni is kell azt magam csinálom.
Tudja, négy diplomám van,
ezekből kettő arany és egy gyémánt. Bizony! (Büszkeség a hangjában.) Bejártam a
világot. Több mint 100 országban jártam. A legtöbbjükben munka miatt, de ha
időm engedte turistaként is utaztam. Imádtam az épületeket. Merthogy
építészmérnök vagyok, tudja. Az épületek érdekeltek az idegen országokban, az
építészet csodája. Tudja, micsoda monumentális dolgokat építettek az elődeink a
mai fejlett technológiák nélkül? Na, az a csoda. Ott van Görögország. Fekszenek
a földön az épületek darabokban. Megvannak a darabok csak valakinek össze
kellene rakni, én már nem tudom mert öreg vagyok és alig látok, de ha fiatalabb
lennék (sóhajt)…
Tudja, nagyon szép
dolgokat láttam az életemben. Elégedett vagyok, mert nagyon tartalmas és szép életem volt. Az öregséggel kicsit nehezebb lett, de hát 94 éves vagyok és még
járok, azt mondom ez azért elég jó dolog. (nevet)…”
Ketten hallgattuk végig,
áhítattal. A helyét felkínáló lány és én. Tisztességes, öreg bácsi aki 94 év
után úgy, hogy tojásra és sajtra alig futja ennyire életvidám és pozitív tud
maradni.
Szeretném az olvasóra bízni a további következtetések levonását. Részemről
csak annyi, dióhéjban, hogy valahogy így szeretnék megöregedni.
lejegyezte: sziluett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése