Valami van a levegőben. Bárkivel
beszélgetek, úgy a nyolcadik percben megérkezünk az önmegvalósítás kérdéséhez.
Egy ideje figyelem, hogy vajon én hozom-e fel a témát. De nem.
Mi ez? Mi ez a nagy
önmegvalósítás láz? Életközépi válság? De hát a legtöbben még épphogy
harmincasok. Manapság már az életközépi válság is hamarabb jön el? Vagy csak
simán a válság hatása? A bizonytalanság hozza ki az emberekből? Ez is gyanús,
mert sokuknak stabil, jól fizető, irigylésre méltó munkahelyük van. És mégis elégedetlenek.
Azt hallom lépten-nyomon, hogy
valami hiányzik. Hiányzik az alkotás öröme, a jól végzett munka öröme, hogy
valaki értékelje az eredményt. Vagy legalább legyen eredmény... Jó, lehet
örülni egy szép Excel táblának is, egy klasszul összerakott napi riportnak, egy
jó kis prezentációnak, oktatásnak, vagy egy megválaszolt panaszos levélnek.
De valahogy nem olyan, mint
amikor a saját készítésű lekvárt kenik a vendégek a palacsintára és fülig ér a
szájuk... Egyre többeket hallok, hogy szappant főznek meg lekvárt, na meg
persze pálinkát :) És milyen jó lenne, ha ebből meg is lehetne élni. Ha ki
lehetne szabadulni a nagyvállalati „rabszolgaságból”.
Értem én. Hát hogyne érteném.
Minden szót értek és a zsigereimben érzem az igazságukat. De vajon miért nem
tudjuk megtalálni ezt az örömet abban, amit csinálunk? Amit egykor a
hivatásunknak választottunk? Min múlik, hogy miben tudjuk megtalálni azt az
örömet, amit manapság flow-nak hív a szakirodalom? A munka örömét, a
belefeledkezést, az önmegvalósítást. Miért keresik oly sokan munka után, valami
egészen másban, amit a munkában kellene megtalálni?
A választ keresve beszélgetek
tovább és hallgatom a történeteket a gyöngyfűzésről, bútorfelújításról,
lakberendezésről... És lehet, hogy egy napon én is megvalósítom önmagam:)
Kép forrása: http://www.mitfozzunkma.hu/news/regi-idok-izeit-idezik-meg-tihanyban-levendulas-etelekkel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése