Kedves
szülőtársaim! Anyukák, apukák, nagymamák, nagypapák, nagynénik, nagybácsik,
bébi- és nagyobb gyerkőc szitterek, esetleg jóságos szomszéd nénik, valamint
egyéb, gyerkőcöket tényleg bíró, felvigyázó és hasonló 7-nél is több próbát
kiállók figyelmébe ajánlás, szeretettel az őszi szünetre:
Közeledik
a fent említett, gyerkőcök által hőn várt, más egyéb korosabb felnövőknél talán
kevésbé lelkesen áhított, őszi szünet, amikor is gyerkőcök isiből, oviból
kiszabadulva, megpihenhetnek, ellazulhatnak, miegymás módon lenyugodhatnak.
Gondoljuk
mi.
A valóság azonban ennél pötit árnyaltabb. Nagy
nyugis megpihenés helyett (nem részletezve a „Jesszusom, most ki vigyázzon rá?
Marika néni nem ér rá! Anyád tényleg nem tud jönni? Honnan a túróból akasszak
le még szabad napot, ha az összes sem elég Karácsonyra sem”… és egyéb tűnődni,
merengeni és feszülgetni valókat), valójában az alábbiak várhatóak: rohangálás,
hangoskodás, nyüzsgés, jövés-menés, rendetlenség-rakás, aztán még annál is
nagyobb rendetlenség-rakás, majd "anyaaaa, hol van a.... (tetszőlegesen
behelyettesíthető végtelen számú lehetőséggel), továbbá, anyaaaa! bírkózzunk-fogócskázzunk-párnacsatázzunk!,
gyere-gyere-gyere-gyere!, anyaaaa, hol vagy?, nézd-anya-anya-anya-nézd!,
látod-anya!, figyelj-anya! és számtalan egyéb formájú anyázások és szeretet
megnyilvánulások.
Kinél mi,
ennél kevesebb, vagy ennél is sokkal több, hangosabb, zajosabb, rendetlenesebb
– egyszóval még annál is gyerkőcösebb megnyilvánulások, jelenlevések és
önfeledt létezni vágyások.
Mi
megkaptuk már párszor, hogy gyerkőc mintha kissé hiperaktív lenne. Nos,
ragaszkodom hozzá, hogy nem. Más gyerkőce persze lehet, hogy az, ha szülője,
orvosa, tudora és egyéb nagyon értője és gyógyásza feltétlen ragaszkodik hozzá.
De hát azt én sem tudhatom – ugye , lévén én a saját utódommal élek együtt, nem
máséval, így aztán eme kiskorúra szűkül szülői (értsd: elfogult, sőt, még annál
is sokkal elfogultabb rá-, vagy épp rá-nem-látásom), de ha már egyszer így
alakult, akkor tényleg vállalom, hát ez van: márpedig az én ivadékom, nem és
nem hiperaktív.
Részben,
mert nem hiszek olyan baromságban (bocsi), mint hipearaktivitás (legföljebb nem
jól kezelt, unatkozó és igenis mozogni, felfedezni vágyó gyerek, mivelhogy
gyerek és így működik), másrészt, mert figyelemzavar, mint olyan konkrétan
nálunk nincs jelen, legföljebb figyelem-tobzódás, lévén, annyi érdekes dolog
van a világon.
Mindenesetre
azt el szoktam ismerni, hogy gyerkőc szuperaktív. És így azért mindjárt más,
nem igaz?
Nos,
ezekkel a gondolatokkal kívánok mindannyiunknak szép, kellemes, nyugodt és
miegymás úgyis kivitelezhetetlen, de remélhetőleg jó kedvű, vidám,
szeretetteljes, tehát szuperjó gyerkőcös őszi szünetet!
lejegyezte kedves vendégünk, Járai Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése