Ki gondolná, hogy színházba menni nem olyan egyszerű, hogy csak kigondolom mikor lenne egy szabad estém, amikor a barátnőm is ráér, és veszek pár jegyet az interneten vagy a közönség szervezésen. Lehetne ez így is, de leírom, hogy történt a valóságban.
Történt ugyanis, hogy kedves barátnémmal elhatároztuk: megnézzük a Centrálban a My Fair Lady-t Alföldi Róberttel a szereposztásban. A februári előadásokra már nem voltak szabad helyek és a Centrál Facebook oldalán megtaláltam, hogy a márciusi előadásokat melyik napon kezdik értékesíteni. Zseniális, gondoltam magamban és fel is hívtam a barátnőmet, hogy ne aggódjon mert aznap szánok rá néhány percet és megveszem a jegyeket online. Felvéstem a naptárba a napot és az órát is, gondoltam fontos, hogy lássam: 11 órakor kezdődik az értékesítés, tehát még ebéd előtt elintézem, nem bízom a véletlenre.
Elérkezett az értékesítés napja. 11 óra 3 perckor a Centrál oldalán keresgéltem a kiválasztott dátumra a darabunkat, és miután sikerült betölteni, meglepődtem. Még csak 3 perc telt el azóta, hogy értékesíteni kezdték a jegyeket, de a jegyek 2/3-a már foglalt volt (tudom közönség szervezőknek kiadják a jegyek egy részét) és folyamatosan fogytak az elérhető jegyek. Bárhová klikkeltem, nem sikerült szabad helyet találni egymás mellé kettőt. Mindenhol az a hiba üzenet érkezett, hogy a kiválasztott hely foglalt, pedig a szabad jelzés továbbra is ott virított rajta. Kapkodtam, klikkeltem, hívtam a barátnőmet, hogy ez nem olyan egyszerű, mint ahogy gondoltam. Húsz perc elteltével az öt megadott dátumból már csak kettőre voltak szabad helyek, három előadásra minden jegy elkelt. Azt gondoltam ez teljesen reménytelen, a rendszer nem engedi kiválasztani a szabad helyeket (nyilván annyian klikkelgetünk, hogy összeakad). Elindultam hát, hogy ebédidőben megveszem a jegyeket személyesen a Centrál közönségszervezésén. De előtte rábíztam a kollégámra, hogy próbálkozzon tovább, hátha mégis sikerül lefoglalnia kettőt.
A Centrál közönség szervezésén kígyózó sor fogadott, mivel nem fértünk be a kis ügyfélszolgálati irodába, ezért ideiglenesen a színház előterébe kísértek bennünket. Én a 75-ös sorszámot kaptam. Megnyugtatásnak szánta a sorszámosztó hölgy, hogy már a 20-asok vannak soron, nyugodjunk meg, vannak szabad jegyek mert az online rendszer összeomlott, így csak a személyes értékesítés keretében lehet vásárolni (….pfff órák kérdése, de jegyem legalább lesz.)
Ekkor hívott a kollégám, hogy sikerült két jegyet a kosárba tennie és a fizetési folyamat is végigpörgött, de a sikeres vásárlásról az email- illetve a jegyek nem érkeztek meg. Pfff, ilyen az én szerencsém, hajszálon múlt de pont akkor omlott össze a rendszer miközben vásárolta a jegyeket nekem. Na nem baj, jól döntöttem, hogy eljöttem személyesen, most már istenúgyse kivárom ezt a hosszú sor.
Kivártam, megvettem a jegyeinket és közben jelzett a telefonom. Sikeres volt az online vásárlás is. Dupla heuréka, NÉGY jegyünk lett a kitartó akarásnak és persze a tetteknek köszönhetően!
Az események gyorsan követték egymást, de azért a sorban állva, volt időm átgondolni, hogy milyen jó is az, hogy színház jegyekért 2017-ben tolongani kell… hogy a kultúra érdekli az embereket, és igenis van igény a szépre, a felemelőre, az értékre. Ez személy szerint engem örömmel tölt el, a kellemetlenségeket pedig tudom, hogy feledtetni fogja az az este, amikor a darabot megnézzük.
Lejegyezte: Sziluett és Tintaflinta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése