„Úgy döntöttem, nem megyek már
haza többet. (…) De most ezt felejtsd is el, hiszen szülinapod van, menj,
bulizz egy jót a barátaiddal!” – Ó igen! A megfelelő időzítés mindenek felett!
„Nem fog ez működni. Neked
macskád van.” – Mintha nem tudtad volna az első perctől kezdve, ráadásul nálad
is lakott.
„Te jobbat érdemelsz nálam.” –
Hát az egyszer biztos.
„Bocs, de mégsem megy nekem ez a
férfi-nő dolog. Igen, tudom, hogy már meg is főzted a vacsorát, sőt, fel is
tálaltad, mivel azt mondtam, hogy már úton vagyok, és kb. 10 perc múlva ott
leszek, de én most inkább mégsem megyek oda.” – Anyád. Nézzél tévét.
„Túl jó vagy hozzám.” – Igen. A
fenébe is.
„Amíg nem voltál itthon,
lefeküdtem valakivel, hogy meglássam, hiányzol-e.” – Szerinted érdekel a
válasz? Anyád.
„Három hét múlva elköltözöm.” –
Öööö… Mi van???
„Azért majd szólsz, ha terhes
vagy?” – Neked biztos nem.
„Most mit mondjak otthon? Hogy
egy nőhöz megyek?” – Hát ja.
„Nekem most egy kis időre van
szükségem…” – Minek? Hogy addig is mással élvezkedj? Vagy végre felnőnél?
„Már tavaly is azért jártam
pszichológushoz, hogy hogyan szakítsak veled.” – Aztaa! Mekkora üzleti érzéke
volt! Irigylem.. Ajánljak egy másik pszichológust, aki hatékonyabb?
„Képzeld tegnap hirtelen szerelmes lettem egy
másik nőbe, és már csókolóztunk is, úgyhogy már nem beléd vagyok szerelmes,
mint ahogy tegnapelőtt még mondtam” – Hahaha! Neked anya kell, nem nő! Szóval
anyád.
Kedves teremtés koronái, mi
lenne, ha vállalnátok a döntéseiteket, felelősséget éreznétek egy másik ember
iránt, és az érzéseit az emberi méltóságával együtt tiszteletben tartva,
felnőttként kommunikálnátok vele. Neeem, nem sms-ben, viberen, FB-on vagy
emailben. Szemtől szemben. Itt van néhány segítő mondat, ezeket mind
mondhatnátok a fenti agyalágyultságok helyett:
Sajnálom, nem szeretném tovább
folytatni.
Már nem szeretlek, sajnálom.
Nem akarok veled találkozni /
lenni már. Sajnálom.
Én tényleg megpróbáltam, de nem
megy. Ne haragudj, én is nagyon sajnálom. Kár, hogy nem sikerült nekünk együtt.
Találtam valaki mást, akivel
szeretném megpróbálni. Nem akarlak becsapni. Én is sajnálom, hogy így alakult
ez köztünk.
Észrevettétek a mágikus szócskát,
ami minden mondatban benne van? Lehet helyette mást is használni, a lényeg,
hogy préseljetek már ki magatokból egy kis hangyabokányi empátiát! Sőt, akár
meg is köszönhetitek az együtt töltött időt, pl. így: Köszi mindent. Nem nehéz,
ugye?
És ne, semmiképpen se mondjatok
olyanokat, hogy üdvözlitek a barátainkat, családtagjainkat stb. Meg hogy majd dumálunk.
Dumálj a kispárnáddal!
lejegyezte: egy vendégünk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése