Fülledt nyári délután.
Park. Kissé elhanyagolt, kicsit ápolatlan. Amolyan ottfelejtett. Egyik sarkába
valaki odavarázsolt egy újdonatúj csili-vili játszóteret. Kizárólag kicsiknek. Csupa fa és fém és
védőburkolat. Szín és forma orgia. Igazán csinos. A kiskerítésen belül túlaggódó
szülők és botladozó csöppségek. Kacagás és sírás, minden van itt, de leginkább
egymásmelletti élet. Legfeljebb egy két nőcés „háténhogymegjártam” hallatszik,
a két tiltás között (ne olyan magasra, ne olyan gyorsan, ne olyan lassan, ne
bántsd, ne húzd, ne told, ne gyűjtsd, ne szord – végeérhetetlenül…), de sok felnőtt inkább a kütyüjét bütyköli (ha teheti).
Odébb leharcolt focipálya.
Agyon használt kapuk, lerongyolódott védőháló és szálló por. Mert hiába a lepukkant
állapot, a grund nem üress.
Hat fiú rugdossa a labdákat. Ki-ki a sajátját, mert ide mindenki hozza ám a bőrfociját. Kapura rúgás van. Hárman-hárman állnak a két kapuval szembe és egyenként pöckölik a bőrt a hálóba (vagyis inkább oda, ahol a hálónak kellene lennie.) Aztán kört futnak, ki-ki a maga lasztijáért. Egyszer csak megérkezik két újabb fociőrült, de nekik csak egy labdájuk van. Az egyik jóval nagyobb a kapura rugóknál - korban mondjuk úgy huszonöt-harminc évvel -; a másik pedig, jelentősen kisebb, de a lábán neki is igazi focicipő virít. Távolról lerí, mindkettőjük bolondul a fociért. „Srácok”, szól a nagy ’van kedvetek játszani?’ És van. Ismeretlenül is. Hipp-hopp kialakul a két csapat. Leosztódnak a szerepek. Nincs taktikai megbeszélés, magától gurul a bőr, magától alakulnak a posztok. Egyre nagyobb a por, egyre pirosabbak és izzadtságmaszatosabbak az arcok. És mosoly, belefeledkező boldog mosoly ül ki az arcokra. „Góóól, vigyázz, ide-ide, passz!”
Hat fiú rugdossa a labdákat. Ki-ki a sajátját, mert ide mindenki hozza ám a bőrfociját. Kapura rúgás van. Hárman-hárman állnak a két kapuval szembe és egyenként pöckölik a bőrt a hálóba (vagyis inkább oda, ahol a hálónak kellene lennie.) Aztán kört futnak, ki-ki a maga lasztijáért. Egyszer csak megérkezik két újabb fociőrült, de nekik csak egy labdájuk van. Az egyik jóval nagyobb a kapura rugóknál - korban mondjuk úgy huszonöt-harminc évvel -; a másik pedig, jelentősen kisebb, de a lábán neki is igazi focicipő virít. Távolról lerí, mindkettőjük bolondul a fociért. „Srácok”, szól a nagy ’van kedvetek játszani?’ És van. Ismeretlenül is. Hipp-hopp kialakul a két csapat. Leosztódnak a szerepek. Nincs taktikai megbeszélés, magától gurul a bőr, magától alakulnak a posztok. Egyre nagyobb a por, egyre pirosabbak és izzadtságmaszatosabbak az arcok. És mosoly, belefeledkező boldog mosoly ül ki az arcokra. „Góóól, vigyázz, ide-ide, passz!”
A kiskerítésen túlról
egyre több csöppséget ragad meg a guruló labda látványa. Az ott dekkoló apukák
szemében a sóvár vágyakozás mintha sürgetné az időt: gyerünk már, csak néhány
év, és mehetünk mi is a porosoldalra.
Mert lehet vidáman,
porosan és örömmel. A foci nem pénzkérdés.
lejegyezte ebarátnőm
kép: flickr.com
Hussain úr vagyok. Láttam egy online véleményt arról, hogyan kapott kölcsönt Terry Gonzalez ettől a legitim hitelezőtől. Jelenleg Mauritániában élek. Pénzügyi nehézségekkel küzdöttem, és refinanszíroznom kellett a kölcsönömet, valamint ki kellett fizetnem a számláimat. Próbáltam kölcsönt felvenni különböző hitelező cégektől, mind magán-, mind vállalati hitelezőktől, de nem jártam sikerrel, és a legtöbb bank elutasította a kölcsönömet. Ne dőljön be ezeknek a bűnözőknek, akik pénzkölcsönzőknek nevezik magukat; mindannyian csalók. Csak a pénzét akarják, és soha többé nem fog hallani róluk. Ezt már kétszer is megtették velem. Úgy döntöttem, hogy megpróbálom ezt az embert; vallási személyiség. Felvettem a kapcsolatot a Trust Bridge Financial Service-szel. Érdekes módon a kölcsönömet két héten belül folyósították, ezért azt javaslom, hogy vegye fel a kapcsolatot a Trust Bridge Financial Service-szel, ha érdekli a kölcsönfelvétel. Lépjen kapcsolatba vele e-mailben: trustbridgefinancialservice943@yahoo.com vagy WhatsApp/SMS: +2349124847559.
VálaszTörlés