Azoknak,
akik szeretik a távol keleti ízeket és a leveseket, kötelező kipróbálni az
egyre népszerűbb és egyre több helyen elérhető vietnami levesezőket. Az első
pho levesemet Párizsban ettem, egyik kínai kollégám invitált meg egy vietnami
étterembe, ahol kb. 20 percet álltunk az utcán sorba, mire egyáltalán
bejutottunk az előtérbe. Én közben egy csöppet aggódtam, hogy fogok jóllakni
egyetlen tányér levessel. Próbáltam elmagyarázni, hogy nálunk a leves az
mintegy előétel szerepel az étlapon és utána még főételt fogyasztunk, de
kollégám rám se hederített, csak annyit mondott, ne aggódjak, nem maradunk éhen,
ezt garantálja. Igaza lett, jóllaktunk és a pho leves felkúszott a kedvencek
listájára nálam egyetlen kóstolás után. Aki még nem evett ilyen levest, annak
nehéz elképzelni, miért bolondulunk utána mi pho imádók, de megpróbálom
érzékeltetni: az omlós és ízletes marhalábszár, a rengeteg friss, roppanós
zöldség, a rugalmas rizstészta, az ízek kavalkádja, ami a fűszeres alaplében
árad, hm, próbáljátok ki, kóstoljátok meg, mert leírni nehéz az ízorgiát.
Aztán
itthon is elkezdődött a minőségi távol keleti ételbárok forradalma.
