Kémhistória

Zavaros idők voltak a szabadságharc évei. Nehezen lehetett eligazodni, nehezen lehetett fogást találni, pedig innen nézve olyan „egyszerű és tiszta” a kép. Utólag persze könnyű... És tudunk olyan nőről, akinek ez volt maga a nagybetűs élet. Az, hogy ebben a nehezen igazodó, zavaros világban úgy éljen, hogy ne lehessen rajta fogást találni. Bizony, nekünk is meg volt a magunk Mata Hari-ja ebből a korból.

Összefoglalnám az ő történetét, de már a nevével is gondban vagyok. Nevezzük Beck bárónőnek vagy Vilma asszonynak vagy egyszerűen csak Racidulának?  Fogas kérdés, ugye? Mondjuk, ha szem előtt tartjuk, hogy egy kémnőről beszélünk, akkor már jobban érthető. Hősnőnk életének
számos más területen ugyanilyen, vagy még ennél is nagyobb a választék. Nyelvek tekintetében a német, szláv nyelvek és a magyar szerepelt a repertoárjában. Ha a foglakozásokat tekintjük híres színésznőként, markotányos nőként, elvándorolt boltosként és divat tanácsadóként is felbukkant. És írt. Több kiadást is megért a két kötetes emlékirata*. Előbb Londonban angolul, majd német nyelven is elmesélte a forradalom idején átélt kalandjait olvasmányos és talán egy kissé felturbózott formában.  

Nagyon nehéz egy kémnőnek elhinni bármit is, hiszen tudjuk, hogy szinte életvitelszerűen mismásol. Attól függ a holnapja, hogy ma milyen ügyesen álcázza magát. Hát ez az asszony, az álcázás nagymesterének tűnik. 1948 novemberében indult el a kém-karrierje, s mint egy üstökös száguldott; rövid de annál fényesebb nyomot hagyva maga után. Kis szerencsével és sok-sok ügyeskedéssel elérte, hogy a világosi fegyverletétel után eljusson Londonba, anélkül, hogy egyetlen egyszer is lebukott volna. Soha nem fogták el és soha nem bizonyítottak rá semmit. Mivel a Londoni magyar emigránsokkal már nem sikerült olyan jó viszonyt kialakítania, az élete az emigrációban hullámvasút szerűre sikeredett, hisz hol a körülrajongták, hol mindenki gyanakodva elfordult tőle. Ez a „társasjáték” aztán a korábban oly mesterien elkerült letartóztatásba torkolt. Bár a letartoztatásra az adott okot, hogy 24 sillingnyi összegről nem tudott pontosan elszámolni, ő nem erre született. A letartóztatás során titokzatos módon szívrohamot kapott, ami tragikus végett vetett az életének.

Hogy mi az, amit mégis biztosan tudunk róla? Azt tudjuk, hogy nagyon ügyesen teremtett kapcsolatot, bejáratos volt korának mind a magyar mind az osztrák, sőt a lengyel döntéshozói köreibe is. Hihetetlen helyzetfelismeréssel rendelkezett és nagyszerűen bele tudott simulni az élet adta lehetőségekbe. Ha kellet nagyúri dámát alakított és az őt kísérgető, kegyeiért versengő katonatisztektől szerzett információt. Ha kellett színésznőnek adta ki magát és olyan magas gázsit kért a fellépéséért, hogy biztosan ne tudják kifizetni, hogy aztán a megsértett primadonna allűrjeivel és a színészpasszusával könnyedén átjuthasson minden ellenőrző ponton és hozza-vigye az kincset érő jelentéseit. Ha úgy hozta a sors, menekülő árva leányként vagy még gyakrabban önfeláldozó markotányos-nőként őgyelgett a harci alakulatok közelében és gyűjtötte - továbbította az információt. És mindezekhez igen pontos katonai és hadviselési ismeretei voltak.

Hogy pontosan miért, kiért vagy milyen meggyőződésből tette mindezt, az nem tudjuk. Szerepét teljes részletességgel sohasem fogjuk tudni feltárni s így örökké homályban marad az is, hogy a kémeknek melyik csoportjába tartozott. Csak reméljük, hogy többet használt a magyar szabadságharcnak, mint a bécsi kormánynak.

*az emlékirat 1901ben Dr Halász Sándor fordításában megjelent magyarul is „Egy hölgy emlékiratai” címmel.

Lejegyezte ebarátnőm

Forrás:

http://www.titoktan.hu/_raktar/rejtettek/Kemtort10.htm

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/fol_a_tett_mezejere_polgartarsnoim_1848_49/