Iskola!!!

Nos, megvagyunk! Még - úgy tűnik -, jól megvagyunk.

Túl vagyunk az első héten az iskolában. Minden volt ebben kérem szépen! Minden, ami egy tisztességes nebulóval megeshet. Volt korán kelés - sok-sok nyüszögéssel és későn fekvés - pajkos kuncogással és persze korán fekvés – némi panasszal és későn kelés - eszeveszett vágtával. És volt bevásárlás hossssszzzzúúúúúú listával és füzet-könyv borítás elég sok ragaccsal. 

Aztán volt szoci-fogi ollóval, snicerrel, nyomdával, tollal, ceruzával. Persze, egy másik hasonlóan lélekölő jellegű tevékenység, amit a nebuló anyja nagy-nagy odaadással és szeretettel hipp-hopp elvégez, az a nevek beírása mindenbe, ami mozdítható, és ami nem mászik magától a gyerek után. Hiába minden igyekezet és odaadás!
Már elindult a vesztesség listánk is egy tornapólóval… Sebaj, kapunk is! Van már focis kártyánk több mint(elég) húsz. És lyuk a nadrágon, meg a zoknin. Aztán van már napi uzsi a táska minden zsebében – szétkenődve, maszatolva, sőt pénteken előbukkant egy a hét elejéről is – kicsit már penészkésen. Szóval van nekünk… De elcsattant már az első csók és az első pofon is, és volt gyomorba öklözés és csúnya beszéd (az iskolában mindenki így beszél anya, onnan tanulom!). És volt pofára esés,  de konkrétan! - példázva az iskolai túlterhelést -, amikor a gyerek előbb a szerdai órarendnek megfelelően bepakolt táskát tette ki az autóból és az maga után rántotta az ártatlan, alig huszonhat kilós, lelkes elsőst...

És van új barátunk, akinek tartjuk a zsepit, ha vérzik az orra és van nembarátunk, aki ránk nyitja az ajtót a mellékhelyiségben – bár megígéri, hogy nem fog ilyet tenni. És van csillagunk, abból három, és nyuszink és szívecskénk és mosolygós arcocskánk is néhány. Fekete pontunk viszont nincs – bár a tanító néni elmondta, hogy az amúgy is a szülőknek szól, és olyankor kapják, ha nem hegyezik ki a ceruzát… Hát mi szorgalmasan hegyezünk… Hegyezzük a ceruzákat és a fülünket, hogy le ne maradjunk semmiről! Ez az iskola! 

Nos, megvagyunk! Még úgy tűnik, jól megvagyunk! 

lejegyezte: ebarátnőm