Macskák és rabszolgák I. rész

Részletek Munroka naplójából:

Július 17. 

Sziasztok, Munro vagyok, már igazi nagyfiú, vagány és sportos, papír és muskátli terrorista, szenvedélyes kertész. Szeretek fára mászni, lepkéket kergetni, jókat aludni, és a csapból inni. Kedvenc játékom egy csíkos egér és a fültisztító pálcikák. Utóbbiakat egyenként szerzem meg a fürdőszoba polcról, majd széthordom a lakásban. Igazán remek móka! 

Már néhány hónapja az új lakásomban lakom, egy új gazdival, aki rendes hozzám, ad enni (napjában többször is), játszik velem, simogat is, így néha dorombolok neki. Ha kimegy az ajtón, általában nagyon sokára jön vissza, ilyenkor olyan egyedül érzem magam, úgyhogy mindig a lábtörlőn várom. Amikor elkezd pirkadni, még alszik, így segítek neki felébredni, hogy le ne késsen valamiről,
és persze a reggelimről se feledkezzen meg. Ha játszani szeretnék, szólok neki, többnyire megérti, de ha nem, akkor finoman megharapdálom. 

Néha jönnek hozzá vendégek. A múltkor itt volt valaki, aki nagyon nem tetszett nekem! A fotelben ült, és én jó néhányszor nekifutásból megharaptam a lábát! Remélem, érezte, hogy távoznia kell! Egy másik alkalommal más valaki jött, őt sem láttam még soha. Neki doromboltam, hagytam, hogy felvegyen, és játsszon velem. Normálisnak tűnt.

Ma új vendég érkezett. Nálam nagyobb, csíkos, de dagadtabb is, és lassabb, mint én. Juhéjj! Van még valaki, akivel tudok játszani!

Július 18. 

Az idegen itt aludt velem, mert jó szívvel adtam neki szállást. Észrevettem, hogy mást eszik reggelire és vacsorára, mint én, így hát megkóstoltam. Ízlett! Egyelőre nem túl barátságos, de majd rájön, hogy milyen jó, hogy kergetőzhetünk, és egyéb játékokat eszelhetünk ki!

Július 19. 

Jó barátom nagylelkű, most már minden kajáját nekem adja. Igazán kedves tőle! Délelőttönként meg szoktam kergetni, most már kezdi élvezni szerintem. Néha beszorít a tévé mögé, azt nem szeretem, mert olyankor a fejemre csap, de aztán valahogy mindig kislisszolok a karmai közül. 

Július 20. 

Tegnap este megbeszéltem vele, hogy hajnalban indítsunk összevont támadást a gazdi ellen: én a lábujjait harapdálom, ő meg ugorjon rá, és kezdjen rajta dagasztani (mégiscsak ő rendelkezik tekintélyes súllyal). Az akció sikeres volt!

Július 21. 

Ma kitakarítottam az utazó házát, közben rengeteget prüszköltem, mert neki nagyon sok szőre van. Aztán amikor befejeztem, úgy elfáradtam, hogy elnyomott a buzgóság. Erre odajött, és méltatlankodni kezdett… ez meglepett, mert mégiscsak az ő házában dolgoztam egész délelőtt!

Július 22. 

Úgy látom, kis pajtásom tiszteletben tartja, hogy a főnöki fotelben szeretek aludni, a kedvenc narancssárga takarómon. Ennek örülök, bár szívesen odaengedném őt is, ha kérné. Ma remek játékot eszeltem ki! Amikor kora délután a hátán feküdt és relaxált, messziről nekifutottam, dobbantottam egyet, és négy lábbal a hasára ugrottam! Állati vicces volt!

Július 23. 

Újra egyedül maradtam a gazdival. A játszótársam elutazott. Milyen üres így a lakás! Na sebaj, úgy hallottam a gazditól, hamarosan újra találkozunk a hegyekben lévő kastélyomban. 

 lejegyezte: Szemfény