Pékség Mesék VI. Kiara

A boltocskám vásárlóközönsége napszakonként más és más, hiszen hajnalban a munkába igyekvők, majd az óvodába-iskolába sietők, napközben pedig az otthon lévő kismamák, nagymamák és nagypapák térnek be hozzám. Mai történetem főszereplői egy fiatal család, ahol egyelőre egy három és fél éves kislány, Kiara körül forog a világ. A kislány nem csak szép, de korához hűen, rendkívül cserfes, érdeklődő, nyitott kis teremtés. Ő is alkotott a gyerekfalamra egy pogácsáért gyönyörűt, a tőle elvárható módon maximálisan kihasználva a papír lap mindkét oldalát, színes vonalakkal rajzolta tele. Mikor a szokásos „Hűűű de szép, ezmiez?” kérdéssel kézhez vettem a remekművet, az én kis művészem nem tudta igazán elmondani, mire gondolt, amikor rajzolta, így abban maradtunk, nyilván a pogácsára. Igazi gyerek,
mint a többi 20-25, akiknek a rajzaival feldobom a boltocska unalmas ajtófalát. 

Kiara nem a mostani valójában érdekesség számomra, hanem a majdani kis életét követném úgy mondjuk 15-20 év múlva. Hogy miért? A szülők mélyen vallásosak. Persze ez még önmagában nem érdekesség, de az ahogy ezt ők kezelik, na az már igen. Gyermek csínyekről beszéltünk és elmeséltem az én szívszélhűdésés kalandomat, amikor a Kiara korabeli lányom elbújt és majd tíz percet kerestük, mire előmászott egy bokorból egy korabeli kisfiúval. Gyerek csíny…,  mi is történhetett volna más. Csak hát a tudat… No, akkor elmondta a fiatal anyuka, hogy Kiara már most tudja - hiszen beszélnek róla -, hogy ő kizárólag a leendő férjének, és csakis a nászéjszakáján fogja odaadni magát (!).

Tudom, igen, nagyon fontos az értékrend, fontos a család, és a majdani közösség, ahová kerül a kislány. Az iskola, ami nyilván egyházi iskolák sokasága lesz az ő esetében. Kérdés viszont:

·         Meg lehet-e valósítani ezt a szép tervet?

·         Egyáltalán van ennek értelme?

·         Visszaveszünk idővel ebből a nagy erkölcsi szabadságból?

·       Értékesebbek leszünk saját magunk és mások szemében attól, ha másképp gondolkodunk, teszünk, mint az épp aktuális közmorál? 

Tehát kérdések sokasága merült fel bennem. Eszembe jutott az én saját „mesém” a lányaimmal, az értékrendem, a nevelésem. Arra jutottam, nem lesz egyszerű dolga a szülőknek.

Ki tudja, lehet, hogy ők ügyesebbek lesznek, és hát a világ is változhat! A lényeg, hogy ez a „kicsi lány” legyen nagyon boldog, ahogy Ő szeretné, a többi meg úgyis jön magától.

lejegyezte: Tintaflinta