Az iskola élete

Nem tegnap volt, mégis élénken emlékszem rá!

Nekem személy szerint sokat jelentettek az iskolaévek, néha úgy érzem, mintha az iskola élne bennem tovább. Nagyon meghatározó volt szinte minden mozzanata, s bár az egésznek a tanulásról és az átadott tudásról kellett volna szólnia, nem hiszem, hogy a logaritmus, a hidrogén kötés vagy a monozigóták szaporodási módja az, amit a mindennapi életben hasznosítok. Inkább néhány tanárnak a hangját, a hangsúlyos mondatát, a tantárgya iránt mutatott szenvedélyét hordozom magamban.

Ha nem lennének meg a bizonyítványaim, nem nagyon tudnám megmondani, hogy melyik évben - miből hányas voltam. Nem emlékszem, de arra emlékszem, amikor egy nagyon szigorú tanár megdicsért és arra is, amikor ugyanaz a tanár érdemtelenül felpofozott és emlékszem arra is, amikor az egész osztály beszekundázott, mert tüntetően mindenki üres dolgozatot adott be egy méltatlan számonkéréskor. Arra is emlékszem, amikor együtt voltunk – az egész osztály – egy nagyon „jól-sikerült-temetésen”, aminek aztán fergeteges buli lett a vége. Igen, erre egészen pontosan emlékszem, de nem emlékszem már a félvezetők minden tulajdonságára és nem tudom végig elmondani a Toldit. Az is előfordul, hogy utána kell néznem néhány helyesírási szabálynak, de az alapok azért megvannak. A család kasszáját én kezelem, és nem okoz különösebb gondot, ha nem késik a „havifix” (mondjuk, itt a négy alapműveleten kívül mást nem nagyon használok). Bizonyos szerzőre, versre, zeneműre, ha váratlanul meghallom, akkor is felkapom a fejem, és ilyenkor nosztalgikusan el is mosolyodom.

De látom, hogy a legtöbb dolog, amit nap mint nap használok, azt menet közben szedtem föl, az élet iskolájában. Onnan -az Alma Materből- emberséget, játékosságot, természetes kíváncsiságot és becsületet hoztam magammal. Pontosabban ez került be akkor a kofferomba. És ami talán még ennél is fontosabb, hogy azóta is a benne van, mert a periódusos rendszer legtöbb eleme, a rendszertani besorolások és -néhány kivétellel- a növények- és állatok latin neve mind-mind kihullott vagy elveszett valahol útközben.

Sok minden változott azóta és vannak dolgok, amik egyáltalán nem változtak. Nehéz megítélni a mai gyerekek és tanítóik viszonyát a tanuláshoz – tanításhoz. Pedig az iskola élete alig változott. Hiszem, hogy ez egy meghatározó időszak az egyiknek és egy nemes hivatás a másiknak. A gyakorlati élethez pedig - ott az élet iskolája.

Vagy ez nem ilyen egyszerű?

 Lejegyezte: ebarátnőm