Nem tegnap volt, mégis
élénken emlékszem rá!
Nekem személy szerint
sokat jelentettek az iskolaévek, néha úgy érzem, mintha az iskola élne bennem
tovább. Nagyon meghatározó volt szinte minden mozzanata, s bár az egésznek a
tanulásról és az átadott tudásról kellett volna szólnia, nem hiszem, hogy a
logaritmus, a hidrogén kötés vagy a monozigóták szaporodási módja az, amit a
mindennapi életben hasznosítok. Inkább néhány tanárnak a hangját, a hangsúlyos mondatát,
a tantárgya iránt mutatott szenvedélyét hordozom magamban.
Ha nem lennének meg a
bizonyítványaim, nem nagyon tudnám megmondani, hogy melyik évben - miből hányas
voltam. Nem emlékszem, de arra emlékszem, amikor egy nagyon szigorú tanár megdicsért
és arra is, amikor ugyanaz a tanár érdemtelenül felpofozott és emlékszem arra
is, amikor az egész osztály beszekundázott, mert tüntetően mindenki üres
dolgozatot adott be egy méltatlan számonkéréskor. Arra is emlékszem, amikor
együtt voltunk – az egész osztály – egy nagyon „jól-sikerült-temetésen”, aminek
aztán fergeteges buli lett a vége. Igen, erre egészen pontosan emlékszem, de
nem emlékszem már a félvezetők minden tulajdonságára és nem tudom végig
elmondani a Toldit. Az is előfordul, hogy utána kell néznem néhány helyesírási
szabálynak, de az alapok azért megvannak. A család kasszáját én kezelem, és nem
okoz különösebb gondot, ha nem késik a „havifix” (mondjuk, itt a négy
alapműveleten kívül mást nem nagyon használok). Bizonyos szerzőre, versre,
zeneműre, ha váratlanul meghallom, akkor is felkapom a fejem, és ilyenkor
nosztalgikusan el is mosolyodom.
De látom, hogy a legtöbb
dolog, amit nap mint nap használok, azt menet közben szedtem föl, az élet
iskolájában. Onnan -az Alma Materből- emberséget, játékosságot, természetes
kíváncsiságot és becsületet hoztam magammal. Pontosabban ez került be akkor a
kofferomba. És ami talán még ennél is fontosabb, hogy azóta is a benne van,
mert a periódusos rendszer legtöbb eleme, a rendszertani besorolások és -néhány
kivétellel- a növények- és állatok latin neve mind-mind kihullott vagy elveszett
valahol útközben.
Sok minden változott azóta
és vannak dolgok, amik egyáltalán nem változtak. Nehéz megítélni a mai
gyerekek és tanítóik viszonyát a tanuláshoz – tanításhoz. Pedig az iskola élete
alig változott. Hiszem, hogy ez egy meghatározó időszak az egyiknek és egy
nemes hivatás a másiknak. A gyakorlati élethez pedig - ott az élet iskolája.
Vagy ez nem ilyen
egyszerű?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése