A szavak

Azt mondják, nem kellenek szavak ahhoz, hogy közöljünk valami fontosat. Én nem hiszem. Pont ez az, ami eltorzult a világban. Ez az, ami tönkreteszi a kapcsolatokat: a szavak hiánya. Nem beszélünk, magunkban tartunk dolgokat és szépen lassan elszokunk attól, hogy megfogalmazzuk azt, ami bennünk zajlik. Felgyűlnek lelkünkben a kimondatlan szavak és zűrt okoznak.

Nem használunk szavakat, amikor éppen elégnek bizonyul egy pillantás is és csodálkozunk, hogy összetévesztjük az érzéseket. Hogy, például, fogalmunk sincs, mi a különbség a szerelem és a ragaszkodás között. Hogy miért értékelődik át reggelre az esti ölelés. Hogy attól még, hogy valakivel jó együtt lenni, nem biztos, hogy hozzá akarunk tartozni. Szavak nélkül elveszünk saját magunkban, elmosódnak a határok és mindezt arra fogjuk, többek közt, hogy nem lehet szavakba önteni az érzéseket.

Dehogynem. Tisztázd le - legelőbb magadban! Tudd, hogy mi, miért zajlik benned. Fogj egy papírt és egy tollat és mindegy milyen hosszan, mennyire értelmetlenül, de öntsd szavakba azt, ami benned van.

Ezt kellett volna nekem is. Letisztázni magamban az érzéseimet és az összes kérdést, ami kavargott bennem, nem pedig átsiklani felettük. Úgy voltam vele, hogy majd lesz valahogy. Majd lesz valami felsőbb irányító erő, ami mindent elrendez szépen, mert a dolgok nem történnek meg csak úgy, értelmetlenül.

Egymást követték az események, én csak sodródtam az árral és három év szerelem után hirtelen azt vettem észre, hogy idegenek lettünk. Hogy túl sokáig hallgattunk. Túl sok érzés maradt kimondatlanul, mind magunk, mind a másik előtt. És tudod mi történt ezekkel az érzésekkel, amiket jó mélyre rejtettünk el a szívünkbe? Elmúltak. Nem azért, mert nem voltak elég erősek, hanem mert mi nem voltunk elég erősek ahhoz, hogy felismerjük és felvállaljuk őket.

Éppen ezért mondom Neked, hogy beszélj! Mondj ki mindent! Ha csak magadnak, az is elég. Vagy mondd el nekem! Ragadj meg minden eszközt, hogy közelebb kerülj hozzájuk és megértsd, hogy pontosan szavakba tudd önteni mások számára is.

Ha visszagondolok az elmúlt fél évre, alakulhatott volna minden másképp. Lehettünk volna bátrabbak és kevésbé büszkék. De ez már egy másik történet, most jó így minden, ahogy van. Bánkódni kár, ilyenkor tényleg megy minden a maga útján. De a legjobb az, ha saját magad irányítod az életed. Ha nem hagysz lehetőséget arra, hogy egy napon megkérdezhesd magadtól: Mi lett volna, ha…?

lejegyezte: egy kedves vendégünk