Miért nem szeretem az osztrák síterepeket?

Lássuk csak, mik is az osztrák síterepek előnyei? Például, hogy közel vannak! 3 óra autózással már el is juthatunk a legközelebbi helyre, ami akár egy napi kiruccanást is lehetővé tesz. És még az is, hogy… hát, hogy közel vannak...

Minden évben járok síelni Ausztriába, hol csak egy napra, hol egy egész hétre. Esküszöm, minden erőmmel próbáltam megszeretni, több helyet is kipróbálva, de eddig valahogy nem sikerült. Hogy mit nem szeretek benne?

• a pályák (számomra) rövidek
• nincs elég pálya egy-egy síterepen (legalábbis én hamar megunom őket)
• minden pályát számokkal jelölnek, és minden felvonót számokkal jelölnek, így mindent 1-esnek, 2-esnek, 3-masnak hívnak, ami nem csak fantáziátlan, de zavaró is
• a pályarendszerek nincsenek felül összekötve, így pl. a Ski Amadé régióban akár 800 km pályát is besíelhetnénk, ha nem kellene folyton autóba ülni, hogy átmehessünk egy másikra
• nincsenek pályaszállások, minden nap autózni kell
• a hütték kínálata felér egy gasztronómiai harakirivel: egyszer szeretném megtudni, hogy vajon ki találta fel a csíkokra szabdalt palacsintát tartalmazó levest, vagy azt az egészen elképesztő ötletet, hogy a gőzgombócra egy rakás felolvasztott vajat kell löttyinteni. A gulyáslevesnek hívott borzadályról ne is beszéljünk, a többi, leves porból készült műanyagról sem tudok jót mondani. Az egyetlen ehető dolog a gőzgombóc, vaníliaöntettel és rengeteg mákkal – de ezt már itthon is lehet kapni.
• a felvonóknál nincs sem térkép arról, hogy vajon hova csúszhatok, ha felérek rajtuk, sem időjárás jelentés
• a felvonósok – meg úgy egyáltalán senki – nem mosolyog, kíván kellemes napot, jó síelést
• a szállások drágák, és minden apartman kb. akkora, mint a lakásom (amire síelés idején egyáltalán nincs szükségem)
• a síterepek falvai egy-két kivétellel nem szépek – próbált már valaki Schladmingban romantikus esti sétára indulni?
• a zenei kínálat az éttermekben, hüttékben egyenesen fájdalmat okoz a füleimnek – hogy lehet, hogy nem hallottak még popzenéről? És ugyanaz a sramli zene szól a pályákon is – miért? miért?

Mégis miért menjünk Ausztriába síelni?

• mert közel van
• van jónéhány fűtött ülésekkel felszerelt ülőlift (nekem ez nem szempont, de vannak ismerőseim, akiknek igen)
• nagyjából minden liftnél van wc (és a legtöbbhöz nem kell lépcsőn lemenni)
• van, amikor takarítják a pályákat
• néhány hely, ami valóban szép, vagy nekem tetszett valamiért: a Möltal gleccser, Bad Gastein (gyönyörű fürdőhely)
• vannak finom péksütemények, pl. puncsos minyon, amit én nagyon szeretek
• biztos jók az oktatók (akik sok helyen magyarok)

Igen, már hallom a kedves kommentelőket, hogy ha senki nem kényszerít rá, akkor miért megyek Ausztriába? Nos, ennek több oka is van, az egyik, hogy a síelés társas sport, és ha épp mindenki Ausztriába akar menni, akkor alkalmazkodom én is, a másik, a fent már említett egynapos kirándulás. Mennem is kell, hogy összekészüljek a hétvégi Semmeringi túrára. ;-)

A képen a Dachstein gleccser

lejegyezte: szemfény