Tavaszi zsongás

Nem, ez nem az a madárcsicsergős, szerelmes fajta zsongás, ami napok óta nem hagy nyugodni. A tavaszt érzem és valami ősi ösztön arra hajt, hogy magot vessek, palántát hajtassak.

Pedig sok-sok éve városban élek és kertnek nem nagyon nevezhető a zsebkendőnyi terület, amit birtoklunk, de valahogy mégsem bírok magammal. Vajon gyermekkoromban szívtam magamba a föld szeretetét vagy ez valami mélyebbről jövő emberi vágy? 

A szomszédaim elborzadva néznek, amikor a könyökömig földes, sáros vagyok a gyomlálástól, ültetéstől, engem viszont hihetetlen örömmel tölt el és megnyugtat, ha a kertben tölthetem az időt. Lélekmelengető, amikor az ajtón kilépve látom, hogy hogy hajt, nő a kis veteményem.

Nem vagyok ezzel egyedül. Egyik barátnőm arról számolt be, hogy az irodaházuk  tetején birtokba vettek egy ágyást a tetőkertből, hogy paradicsomot és paprikát termesszenek. Kiszedték a dísz cserjéket, a formára vágott buxusokat és helyükre sárgarépa és cukkini került. Hétvégente felváltva jártak be locsolni a kollégákkal, nehogy kiszáradjon az ültetvény. Hogy vetemedhet ilyenre egy kosztümös, öltönyös „irodista”, egy sok diplomás pénzügyi szakember? Csak úgy, ha őket is hajtja valami megmagyarázhatatlan vágy.

Nemrég olvastam egy svéd tanulmányt, ami egyenesen azt állítja, hogy a kertészkedés akár 30 százalékkal is megnövelheti életünk hosszát azáltal, hogy mozgunk, friss levegőn vagyunk és így csökken a stressz.

Itt a tavasz, hát kertészkedésre fel! Ha kertünk van, műveljük, ha nincs, akkor legalább pár cserép fűszernövényt tegyünk az ablakba és nevelgessük, mert kertészkedni jó:) És még tovább is élhetünk általa...

http://www.theguardian.com/society/2013/oct/28/gardening-exercise-cutting-heart-attack-risk-diy-60-plus

lejegyezte: fonóművek