Oldalak

2015. augusztus 14., péntek

Nyári komolykodós

Nyár, szünet, pihenés kikapcsolódás. Nekem erről a könyv jut az eszembe. Ez az egyik jeles időszak az évben, amikor rendszeresen vásárolok könyvet. Nyaralás előtt. Nagyon szeretem a hűvös könyváruházak polcai közötti bóklászást, az ízlelgetést, kóstolgatást, beleolvasást, s aztán, ha megvan a zsákmány, akkor már magát az élményszerű elmerülést az olvasmányban. Elmesélem tavaly nyári élményemet. Igazán említésre méltó.

Mikor elérkezett a „nagy nyári könyvvásárlás” ideje, kincsre leltem; három könyvet is vettem egyszerre az írótól: Salman Rushdie-tól.
És következett az olvasás. Hogy miért pont ezt olvastam elsőre (Szégyen / 1983 - Fordította: Falvay Mihály) – rejtély – talán mert zöld volt a borítója, s azon túl, hogy ez az egyik legmegnyugtatóbb szín a világon, ezt tűnt a legártatlanabbnak a másik két könyv kékje és pirosa mellett, pedig tudhattam volna, hogy a látszat csal! Nem fogom elmesélni a könyvet, csak a lényegről, pontosan az én olvasatomról ejtek itt néhány szót.

A történet az egyik mellékszereplő életének nagyon részletes leírásával kezdődik és az ő halálának ecsetelésével ér véget. De nem csak ez a történet van ebben a könyvben, inkább azt mondhatjuk, hogy a könyv egymást át- meg átszelő történetek kusza – vagy pontosabban kuszának tűnő - egyvelege. Furcsa jelző ez egy könyvre, de valahogy nem találok jobbat. Ezzel együtt élmény volt az olvasása. A mese, a valóság, a „le nem írt” dolgok és a párhuzamok dinamikája éberen tartja a figyelmet. A helyszín, a számomra oly távoli, alig ismert és valószínűleg a felszínen is félre ismert, sztereotípiákkal átszőtt világ – Pakisztán - érthetőbbé vált kicsit, bár továbbra is megfejthetetlen és felfoghatatlan a „hogyan és miért”-je. Távoli ez  az egész, mint egy másik univerzum, de az olvasással emberi léptékűvé lett, legalább is átgondolhatóvá szelídült. És elvarázsolt. A mélységekre esélyem sem volt, hiszen: „ Aki meg akarja érteni a társadalmat, az vegye sorra és próbálja megérteni a le nem fordítható szavait!” Erre ez a könyv (is) kevés…Mégis átad valamit magáról az iszlámról, a hit a szenvedély és az értékek más fajta jellegéről.

Egy csomózott szőnyeghez hasonlóan halad ez a könyv és néhány minta, ami a csomók mentén felsejlik furcsa fricskája a mi mostani világunknak, a történet pedig, ami a minták összességéből áll össze, - meglepő ugye :-D - szinte ugyanaz; csak nagyban. Szól családról, vallásról, zárkózottságról, kulturális és társadalmi együttélésről és kirekesztettségről, megkülönböztetésről és sorsszerűségről, életről és halálról – mindenről, ami fontos.

Hát ilyen ez a könyv! Annyi benne a hasonlat, hogy magam sem tudtam másképp gondolkodni róla, csak hasonlatokban!
Aztán gyorsan elolvastam a másik kettőt is!

Az Íróról:

A Könyvről:

A Fordítóról (sajnos nem találtam még mást – miért bánunk így a műfordítóinkkal?):


lejegyezte: ebarátnőm


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése