Oldalak

2015. augusztus 5., szerda

Belégzés, kilégzés...

Belégzés, benntartás, kilégzés, kinntartás….
… - a tudatos légzés négy fázisa. Engem érdekel, hogy hogyan jelennek meg az életben ezek a fázisok, mert érzem, hogy ugyanilyen a ritmus.

Az elmúlt pár évben belégzés-hangsúlyos életet éltem, vagyis begyűjtöttem. Sok mindent gyűjtöttem a korábban összerakott tudáshoz, tapasztalathoz; például egy egészen másfajta én-tudást. Először jártam egy jóga csoportba, ahol rengeteg újat tanultam, ez volt a gyerekek előtti 2 év. Aztán elköltöztünk Rómába, ami felért egy (egyébként tudatos) elvonulással. Akkor elkezdtem megélni, azt, amit addig csak tanultam, és tapasztalatokat szereztem, arról, hogy működik mindez az életben. 

Például azt, hogy hogyan működik a figyelem rögzítésének művészete, az ászana és a pránajáma megélése szinte egyidőben a családalapítással, a boldogság keresésével egy, számomra teljesen új felállásban, anyaként.

Aztán hazajöttünk. Visszajöttem az elvonulásból, és belevágtam az ittlét sűrűjébe, természetesen átbillentem a másik oldalra, és sok-sok emberrel végre újra felvettem a kapcsolatot, sokat jöttem-mentem, láttam, beszélgettem, új tapasztalatokat gyűjtöttem. Begyűjtöttem.

Mert amit eddig leírtam, az volt az én 7 évig tartó, hosszú, mély belégzésem.  Minden befelé ment, és a bensőmben érett össze.

Pár hónapja elkezdett feszíteni, éreztem, hogy olyan sok minden van odabent, hogy lassan elég, és szeretnék kiáradni, szeretném kiadni magamból, amit begyűjtöttem és megéltem. Ez volt a légzés benntartás rövid, feszítő ideje, a telítettség érzete.

És jött a következő fázis, végre elkezdtem kilélegezni, kiáradni. Érzem, ahogy elindult a folyamat azáltal, hogy írogatok, kiírom magamból, ami bennem van, azt ahogy megélem, és megéltem a dolgokat. Közben csoportot szervezek, megszerkesztem az önismereti kártyapaklimat, amiről majd mesélek nektek. A csoportba, ami egyre inkább formát ölt, amit vezetni fogok ősztől, olyan nőket várok majd jógázni, akiknek nehezített a gyermekvállalás, a várandósság csak várat magára, mert nem jön a baba.

Szóval épp elkezdtem kilélegezni, kiáradni, megkönnyebbülni. Szinte lebegek. Tegnap éjjel lefeküdtem, és nem bírtam elaludni, annyira feszített még egy történet, hogy egykor fel kellett kelnem, hogy leírjam.

Te hol tartasz most az életedben?

Épp begyűjtesz, belélegzel? Vagy a feszítő, „elég volt” érzetében, azaz a légzés benntartás időszakában vagy? Vagy már kilélegzel, mondjuk a gyerekedet neveled és adod át a tudásod nap, mint nap, vagy alkotsz valamit, például megfőzöd az év legjobb lekvárjait? Vagy épp kinntartasz kilégzés után, és az üres térben arra vársz, hogy megint történjen végre valami?

lejegyezte kedves vendégünk, Holányi-Pap Dia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése