Antivalentinnapista vagyok

Bevállalom. Kifejezetten utálom a Valentin napot. Nem értem, így nem tudom elfogadni. Vajon miért? Mert olvasatomban egy napra korlátozza a világ szeretet/szerelem ünneplését. Mi ez, ha nem korlátokkal teli, üzleti „értékteremtés”-hez való hozzásegítés? Tehát sok-sok üzlet plusz forgalmához önként és dalolva asszisztálás.

Hát nézzük, mit eredményez február 14-e:

• pillanatnyi érzelmeink kimutatását
• lustaságot (hiszen az év 364 napján is ki lehetne mutatni)
• üzleti hasznot (karácsony után a második legnagyobb haszonszerzési lehetőség)
•  társadalmi vakságot (új szokások átvétele úgy, hogy nem tudjuk pontosan mit takar, de mivel más is megünnepli, ezért mi is).
• lényegvakságot (nem tudjuk mi a fontos az életünkben)

Ha úgy nézem, akkor a Valentin nap nem más, mint az érzelmeink kimutatásához valamiféle alibi. Az alibinkért pedig képesek vagyunk fizetni? Ez olyan, mint a krimikben, amikor fizetünk az alibiért. Ez milyen már?

Azt gondolom, ha szeretek valakit, akkor napról-napra kimutatom, nem kell ahhoz egy külön világnap. Ha szeretek (legyen az barát, barátnő, férj, feleség), képes vagyok önzetlenül a másiknak meglepetést okozni, apróságot adni, csokit venni, betegnek levest és virágot vinni, bánatnál együtt érezni és támogatni. Ünnepelni, kávézni, ebédelni, érdeklődni, felhívni, együtt lenni.  Alibi és minden érdek nélkül, lecsupaszítva kimutatni azt, hogy szeretem. Mert fontos számomra. Ha úgy nézem, ez lehetne a társadalom alapköve, értéke is.  

Elgondolkodtató, hogy a mai rohanó világunkban ezek értékek-e még egyáltalán? Hiszem, hogy igen. Hiszem, mert ezzel találkozom a környezetemben nap mint nap. Kedves hozzám hasonló antivalentinnapisták! Hajrá, előre az év 365 napján! 




lejegyezte: creaholic