Instant szerelem, avagy miért vigyázzunk a parmezán sajttal

1.  fejezet

Először a mozgásába szerettem bele. Olyan volt, mint egy ragadozó nagymacska, villámgyors, laza és ruganyos. Nem, mégsem volt olyan. Hiányzott belőle a lustaság. Bár a kényelmet azért szerette, mint később kiderült. 

2. fejezet

Később feltűnt, hogy számít neki az idő. Igazán számít. Ha várnom kellett rá, nem győzött bocsánatot kérni, még akkor is, ha nem az ő hibája volt, vagy nem lehetett kiszámítani, hogy mikor ér a megbeszélt helyre. Gyors volt, mégis megvárt, ha kellett, és soha nem siettetett. 

3.  fejezet

Figyelt rám, és érdeklődött. És ez valódi figyelem volt: az a fajta, amikor valaki napok múlva is vissza tudja idézni, hogy miket meséltem. Sőt, rákérdez, hogy mi hova változott, van-e fejlemény. Odafigyelt, hogy amikor
beszállunk egy autóba, én ülhessek kényelmesebben a hátsó ülésen. Egy felzaklató hírekkel teli estén felhúztam a pizsamámra a farmert és a polár pulcsit, és lementem a bárba, hogy azonnal adjanak valamit, ami üt, különben elsírom magam, és soha többet nem fogok tudni aludni. Véletlenül ő is ott volt egy asztalnál a barátaival. Csatlakoztam, és onnantól kezdve együtt ittuk a grappákat esténként.

4.  fejezet

Nem tudtam még, hogy magával rántott az örvény, de VALAKI már észrevette. Azelőtt megérezte, detektálta a finom radarjaival, mielőtt én rájöttem volna. Viselkedése ráirányította a figyelmemet a még fel nem fedezett további értékes részletekre.

5. fejezet

Gyorsan szerettem ki belőle. Pont olyan gyorsan, ahogy beleszerettem. Először a szemében látott riadtság volt az. Nem akarok egy nagyragadozó szemében félelmet látni. Eltűnt belőle a bátorság. De hova? Vagy nem is volt ott soha? Úgy húzta vissza a kezét, mintha a tűz égette volna meg. És lehet, hogy meg is égette. Fájt vajon?

6. fejezet

Már nem akart semmit, csak eltakarni a szeme elől a világ egy részét. Békében lenni, talán elbújni, a kedvenc szőnyegén feküdni, és a semmit akarni. Nem, ne segíts, megoldom egyedül, nem, ne légy kedves hozzám, mert akkor nem tudok eltávolodni.

Menj hát, én már nem akarok mást, csak elhinni. Van olyan harcmodor, amivel szemben fegyvertelen vagyok.

Epilógus

Honnan tudják meg a madarak, hogy tudnak repülni? Onnan, hogy zuhanás közben kitárják a szárnyukat. Hát tárd ki a szárnyad, és nézd meg, mi történik. És legfőképp ne önts mindent nyakon parmezán sajttal, mert akkor csak a sajt ízét fogod érezni.

lejegyezte: egy kedves vendégünk