Mit ajándékozzunk?
Kedvesnek lenni menő - írogatjuk már egy ideje itt a Gubancon.
Megy a kampány a közmédiában is, hogyasszongyahogy: „Jónak lenni jó!”! Jön a
szeretet ünnepe és mindenki szeret mindenkit! Legalábbis igyekszik. Felfigyelünk
a bajban lévőkre, figyelünk a szeretteinkre. Felhívjuk azt, aki távol van és
megöleljük azt, aki közel. Ajándékozunk és adakozunk. Füstölöghetnék, hogy
miért csak most és miért nem egész évben, vagy hálálkodhatnék, hogy legalább
most, de tényleg! És igen, mind a két érzés itt motoszkál bennem – szerintem
jogosan -, de van valami, ami még ezeknél is jobban foglalkoztat.
Hogy vajon
kedvesek vagyunk-e a világgal, a mi világunkkal?
Miért van az, hogy amit már a mienk, abból legfeljebb a
rászorulóknak csinálunk adomány-ajándékot? Miért van az, hogy a szeretteinknek
leginkább veszünk valami újat? Én még emlékszem azokra az időkre, amikor
nagy dolog, igazi ajándék volt valami újhoz jutni a boltból. De szerintem régen
elmúltak már azok az idők, amikor nagyon vágytunk valamire és nem szereztük meg
magunknak azonnal. Igen, ebben a pörgős jólléti világban az emberek többsége (és
persze, az etológusoknak is igazuk van: minden állat) azonnali kielégülésre
törekszik! Adjad Uramisten, de most mindjárt!
Hogy lehet így varázslatosat ajándékozni, ha már minden meg
van, amit a szem-szájunk kíván?
Hol vannak a régi jó kis aaanyiraszeretnék érzések, az
elképzelés, az álmodozás, a vágyakozás? Sehol. Meglátom-megveszem! Ha ma nem,
akkor holnap, de a következő hónap elején biztosan! Jobb lett tőle a világ, a
mi világunk? Nem hiszem! Két szempontból sem: egyrészt oda a csodavárás, oda a
varázslat, másrészt túlfogyasztunk! Nem hiszitek? Nézzetek körül! Otthon! A
konyhában, a gardróbban, az előszobában, a hálóban, a nappaliban, a padláson, a
pincében vagy a garázsban. Telis-tele vagyunk egyszer megkívánt s azóta is tárolt
cuccokkal. ami másnak attól még lehet öröm, mert nekünk már nem az!
Így jutottam oda, hogy mi lenne, ha ezeket ajándékoznánk oda
a kedveseknek ilyenkor? Lehet, hogy nekik bejön, ha csak egy kis időre is! Kicsit
visszaesne a „gazdasági sikermutató” és a kereskedelmi forgalom meg ez a
fogyasztás őrület, de tisztulna a környezetünk és magunkból adnánk egy darabot
tovább. Persze szeretettel és figyelemmel! Annak, akiről tudjuk, hogy örülne
neki! Lehet ennél jobbat?
Tudom, hogy van, aki vitatkozik ezzel! Tessék! Állok elébe :-)
Boldog ajándékozást! És legyünk kedvesek, mert kedvesnek
lenni menő!
lejegyezte: ebarátnőm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése