Apek

Tegye fel a kezét, aki szereti, ha a NAV – leánykori nevén Apeh – háza táján kell ügyködnie. Nem sok kezet látok fenn. Tehát, nem vagyok ezzel az érzésemmel egyedül. A korábbi tapasztalataim szerint unalmas, merev és bonyolult. Soha sem jó amit viszek, amit vinni tudok még, azt nem tudják elfogadni. Nem jó a nyomtatvány, nem pontos a kitöltés, túl korán vagy túl későn jövök. Sorba kell állni hosszasan, majd várakozás után, általában dolgom végezetlenül és bosszúsan távozom.

Ez a szuper hold a napokban, nekem valami nagyon jót hozott. Tudtam, hogy ügyintéznem kell és lélekben felkészültem a legrosszabbra. A megelőző héten napokban rengeteg időt töltöttem azzal, hogy végig bogarásztam a netet és amit tudtam mindent elő készítettem. Rátettem egy délelőttömet, felvérteztem magam birkatürelemmel, feltarisznyáltam kétnapi hidegélelmet is, biztos ami biztos alapon, aztán: rohamra!

Majd jött a meglepetés:
úgy hatoltam át a bürokrácia útvesztőjén, mint kés a vajon! Minden klappolt; épp hogy kávéval nem kínáltak. De így is igazi Nespresso élmény volt. Semmin nem változtatnék! De komolyan! Szakszerű, kedves, extrafigyelmes. Nem dedós, nem kioktatós, felnőtt és humoros. Élmény a javából. És pikk-pakk ügyintézés! Ha valaki szkeptikus a bürokraták irányában – és itt most a szakmára gondolok főleg –, hát én az vagyok. De itt egy ember ült velem szemben a pult másik oldalán. Értette a problémámat, átgondolta és átlátta az ügyemet. Nem húzott időt és nem hárított vissza semmit. Nem ejnyebejnyézett, nem fenyegetett. Elmagyarázta emberségesen és hozta a kész megoldást, szakértelemmel. Köszönöm!

Arról nem is beszélve, hogy a munkahelye is maga egy csoda volt.

A paraván teljes hosszában gyerekrajzok voltak kifüggesztve egymás hegyén-hátán. Az ügyfelek gyerekeinek a rajzai! Színesek, szépek, barátságosak. A legjobban az tetszett nekem, ami egy színes lufi-csokrot ábrázolt: a lufikon vidám színekkel és harsány betűkkel.

Összeolvasva: APEK. Imádtam!

Öröm így ügyintézni!

Mert kedvesnek lenni menő!

lejegyezte. ebarátnőm