Jó pár évvel ezelőtt volt egy angoltanárom, aki
Amerikából érkezett és mesterségének címere – eredetileg - szakács volt. Sokat
mesélt arról, hogy vannak igényes és egészséges étterem láncok a hazájában,
ahol például sok a saláta és ízletesek az ételek. A kedvence a mexikói konyha
volt. Kérte, higgyük el, a ”mekit”csak a kisgyerekes családok látogatják a játékok
miatt. Egy nap – csak, hogy igazolja mesterségét – hozott nekünk saját
készítésű amerikai almás pitét. Leesett az állam, olyan finom volt. A Dunkin’
Donuts fánkjai után arra voltam felkészülve, hogy kapok egy szirupos,
csömörlésig édes masszát, ehelyett egy annyira eltalált, épp, hogy édes,
fahéjas sütit tett elénk, amelyben semmi hiba nem volt. Még a mi magyar almás
csodáink is édesebbek nála. Már ekkor gyanakodtam, hogy nem lehet az
„amerikai” konyha olyan rossz.
Mert az „amerikai” konyha a nemzetek konyhája.
