Itt az ősz és a befőzési időszak talán egyik
utolsó felvonása, a zakuszka. Tavaly télen egyik barátnőmnél kóstoltam ezt az
Erdélyben népszerű paprikakrémet, ami annyira ízlett, hogy elhatároztam ősszel
én is főzök be.
Elkértem a receptet, de recept helyett egy kedves ajánlatot kaptam, hogy főzzünk be együtt, mégiscsak nagyobb buli.
Elkértem a receptet, de recept helyett egy kedves ajánlatot kaptam, hogy főzzünk be együtt, mégiscsak nagyobb buli.
De hogy ekkora? Akkor még nem sejtettem...
Bár, már az előkészületek során gyanakodhattam volna, amikor tizenöt, majd két
nap múlva már húsz kilogramm paprikával kezdődött a bevásárlólista, amit rögtön
10 kilogramm hagyma követett. „Ennél kevesebbhez nem érdemes hozzákezdeni.” -
hangzott az érvelés. Kuktának hallgass a neve, ha ennyi, hát ennyi:)
Főleg, hogy az alapanyagok beszerzésére sem volt gondom, mivel barátosném intézte. Piacra ment, kofákat nem kímélve alkudott és mindent megvett.
Főleg, hogy az alapanyagok beszerzésére sem volt gondom, mivel barátosném intézte. Piacra ment, kofákat nem kímélve alkudott és mindent megvett.
Elérkezett a szombat, amikor is szembesültem
a mennyiségekkel. A húsz kilogramm paprika az úgy egy rendes zsáknyi, a hagyma
meg két szatyor... De akkor már nem volt más hátra, mint előre. Szépen nekiláttunk
pucolni, aprítani, sütni, főzni, enni, inni (mert azt is kell). A hagyományos
recept pálinkát is tartalmaz, amit megfelelő időközönként a szakácsokba kell
töltögetni, hogy gördülékenyebben menjen a munka. A munka ráadásul ragadós, így
kisvártatva már férjeink is kevertek, kavartak, sürögtek, forogtak, amiért - most már bevallhatom - rettenetesen hálás voltam.
Reggel tízkor kezdtünk neki, este tízkor már
egészen vidám volt a hangulat. Turmixoltunk, ízesítettünk, sztoriztunk, nevettünk. Nagyvállalatoknál dolgozók lévén ekkor dobta
be valaki, hogy vajon mennyi a zakuszka „teljes bekerülési költsége”. Hááát, az
attól függ, hogy beleszámoljuk-e a mérnöki óradíjunkat, mert akkor ilyen drága
zakuszkát még a világ nem látott:)))
Megérte? Még jó! A zakuszkák már a spájzban
vannak, mi pedig tervezgetjük a következő projektet. Lekvár főzés,
kolbász töltés, bármi jöhet. De csak ipari mennyiségben:)
Ha kedvet kaptatok zakuszkát készíteni, még nem késő. Számos változat létezik, íme egy:
Hozzávalók:
6 kg kápia vagy pritamin paprika (vegyesen is lehet)
3 kg vöröshagyma
0.5 l olaj
0.5 l sűrű paradicsomlé vagy édes sűrített paradicsom
0.5 kg fehér, apró szemű bab (egye receptekben padlizsánnal is találkozhatunk helyette)
2 ek fekete bors, só, erős paprika ízlés szerint
Elkészítési (had)művelet:
Bográcsban, de akár fazékban is készíthető. A
hagymát az olajon üvegesre pároljuk, hozzáadjuk a megmosott, kimagozott,
feldarabolt paprikát és addig pároljuk, míg elfő a leve és sűrű masszát kapunk.
(Hagyományosan a paprikát egészben grillezik, amíg lehúzhatóvá válik a héja, a csumáját, magját gondosan kiszedik és az így nyert „paprikahúst” adják hozzá a hagymához.) Sűrítésként
hozzáadjuk a közben puhára főzött babot (legegyszerűbb kuktában megfőzni, sóval
és babárlevéllel ízesítve). Ekkor fűszerezzük, hozzáadjuk a paradicsomot és
botmixerrel pépesre turmixoljuk. Tisztára mosott és sütőben felforrósított
üvegekbe töltjük. Dunsztban hagyjuk kihűlni.
Friss kenyérre vagy pirítósra kenve kiadós reggeli vagy vacsora, de húsokhoz, pörkölt ízesítésére is
kiváló.
lejegyezte: fonóművek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése