Receptes könyv

Ó igen, sok könyv megfordult már a kezemben hosszú életem alatt.  Képeskönyvekkel kezdtem. Még emlékszem arra a Jancsi és Juliska könyvemre, amelyben a meghajlított papír mézeskalács házikó ajtaja mögül egy kisebb pöccentéssel elő lehetett buktatni a gonosz banyát.

Már akkor gyanakodhattam volna: mézeskalács-ház? De valahogy nem jutott eszembe gyanakodni. Aztán jött a kevesebb kép, több szöveg mesekönyvek korszaka – így utólag is pontosan tudom, hogy nem volt a kedvencem ez az időszak. Kisgömböc meséje,  Aranyalma, A három kívánság a kolbásszal, Dióbél királyfi, kész gyomorrontás. Aztán jöttek az ifjúsági könyvek – addigra nagy betűfalóvá váltam és egy befőttes üveg, házi készítésű meggybefőtt hozzávetőleg 179 oldalhoz volt elég. Mire meglett a 180. oldal a nyalánkság is oda lett, imádtam így olvasni. Aztán megkomolyodtam és rávettem magam a házi olvasmányok olvasására: …erről az időszakról röviden annyit, hogy volt köztük érdekes, mert ami elmúlt arról jót vagy semmit.

Manapság azt tapasztalom, hogy egyre kevesebbet olvasunk. A statisztikák és a tapasztalat is ezt igazolja. Nekem sem szaporodnak a könyvespolcom a kedvencek olyan ütemben, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt – többet olvasok elektronikusan; ( csak az a jó könyvszag, az hiányzik nagyon). Egy dolog van, amit elektronikusan nem tudok olyan jó szívvel olvasni: recepteket. Azt csak és kizárólag könyv formátumban vagyok hajlandó kézbe venni. És az olvasással kapcsolatos egyéni fejlődési ívemet így végigtekintve beláthatom, hogy nem is lehetett más vége a történetnek. Hiszen a mézeskalács háztól egyenes út vezet a konyhai tippekig, azaz a receptes könyvekig. Így közel a nyugdíjhoz -  hol van még az? Alig egy két évre, itt a sarkon túl – gasztó-kaland könyveket gyűjtök. Jó szórakozás, de van egy kis hiányérzetem. Valahogy olyan egyoldalú, szinte személytelen az egész.

Kifőztem valami igazán izgalmasat! Az álmom egy szép naplószerű lefűző, amibe gyöngybetűkkel minden engem érdeklő konyhai dallamot lekottázok, de még nem tartok ott. Nincs meg a cifra füzet, nincs hozzá penna és valahogy minden főzős kísérletem egyszeri és megismételhetetlen, nem jegyzem le, elszáll. De az ötlet megvan, a beteljesülés sincs messze, érzem. Majd jönnek az unokák, fiúk - lányok vegyesen és együtt mosunk, hámozunk, szeletelünk, keverünk-kavarunk és kóstolunk. Minden kiskanálnyi kóstoló után mély áhitat (…), és csend (…), és izgatott várakozás (…), hogy megtaláljuk a "non plus ultrát", az IGAZIT, aztán tollat elő és melegében jegyzetelünk.

Hogy is szokták ezt írni: Kell hozzá egy tágas konyha, kézre való eszközök kicsiknek és nagyoknak, konyhakert, hogy minden friss legyen, bicikli, hogy ami nincs kéznél, azt a piacról frissen elhozhassuk. Mi még? Ja, unoka és beszűrődő napsütés, esetenként csendes eső! Ennyi! Jó kis recept ugye? Próbáljátok ki! Egészségetekre!

lejegyezte: egy kedves vendégünk