Nincs ehhez fogható

Nincs ehhez fogható. Sem méretben – egész Európában, sem színben – a Földön, sem a szívekben – ha magyar, az egész világon.

Gyönyörű, fürödhető, hajózható, szemlélhető, horgászható és télen lehet rajta fakutyázni. Nem nehéz ugye ez a találós kérdés? Nézzük csak, hogyan látja ezt a Nap: reggel örömmel fürdeti sugaraiban, elé tárul a dimbes-dombos, szőlőt érlelő horizont, délben megtekintheti magát benne, mint egy gyönyörű tükörben, ahol játékos fehér vitorlák cifrázzák a visszaverődő napsugarakat, lenyugtakor rózsás sziporkák és kék árnyékok ringatják álomba.


Persze néha itt is elszaladhat a ló, és akkor egyik percről a másikra szakad ránk az ég. Nem igazán lehet arra felkészülni, hogy a szelíd, odaadó víz hirtelen harag-zöld, majd szinte feketévé válik, hullámokat dagaszt, nádat fektet; az eget szabdaló villámok orgiája már csak ráadás. A természet maga csodás: a víz, az ég, a lapály és a hegy méretű dombok, vagy domb méretű hegyek, mind-mind.

De mit kezdünk vele mi, emberek! Egyrészt évtizedek óta ez nekünk a Riviéra. Szeretjük, imádjuk, ha tehetjük, legalább évente egyszer meglátogatjuk - mondjuk a szezonban. Mert itt is van szezon, de még milyen! Mint a film (Szezon, 2005, rendezte Török Ferenc): kicsit retró, kicsit semmilyen.

Valahogy mindig az az érzésem, hogy itt van a kezünkben egy csodás kincs, amit egyszer becsomagoltunk egy akkor divatosnak tetsző köntösbe – inkább otthonkába - és úgy felejtettünk. Vannak változások, nem lennék igazságos, ha azt mondanám, hogy harminc-, de lehet, hogy több éve semmi sem változott – mindenkin hagy nyomot az idő: a büfés néni is egy kicsit karakteresebb lett, a pici lánya pedig már felszolgál –, de valahogy az az érzésem, hogy ennél többre hivatott a környék. Nem vagyok helyi, vendégként járok ide, de nem tudom megfejteni, hogy miért és hol akadtunk meg, csak az eredményt látom, nagyon szomorúan.

Persze, ettől még visszajárok és szeretem! Örülök, hogy sok kisgyereket látok a parton és mellettük aggódó vagy felszabadultan balatonozó szülőket, nagyszülőket. Vajon nekik nem hiányzik egy új ruha?

Van olyan aki ne tudná, hogy hol jártunk?

(Naná, hogy a Balaton!)


A fotót köszönjük Bíró Juditnak

lejegyezte: egy kedves vendégünk