Játsszunk!

De hát ez csak játék! - mondjuk olykor, pedig a játék az alapja mindennek. És milyen más a világ, ha játszunk! Próbáljuk csak meg elképzelni.

Reggel vidám csilingelés ébreszt, és játszva pattanunk ki az ágyból, szökdécselünk még egy kicsit, csak hogy meglóduljon az élet a testünkben, aztán jöhet a fürdőszoba játék. Előbb én mosok fogat, addig te spriccelhetsz engem a zuhany alól, aztán cserélünk és neked nehezített a pályád, ha nem akarsz fogmosás után tetőtől talpig megtörülközni újra. 

Aztán jön az öltözködés: versenyre vagy színre, ki hogyan szereti. A verseny játék egyszerűbb: ki készül el hamarabb. A színre játék izgalmasabb, itt a játék lényege az, hogy, ha nem látjuk egymást öltözködés közben, akkor is össze tudjuk-e válogatni úgy az aznapi szettet, hogy az színbe harmonizáljon.
Nem könnyű, de ha sikerül, ahányszor a nyakkendőmre pillantok, a halványkékje eszembe juttatja a kedvesem ceruzaszoknyáját. Aztán jöhet a konyha játék: elkészítjük egymásnak reggelit és komolyan úgy teszünk, mintha ízlene és közben barátságosan, teljes figyelmünket egymás felé fordítva eltársalgunk a napi várható tennivalókról.

Amint kitettük a lábunkat a lakásból egy hatalmas társasjáték részeivé válunk. Ez egy bonyolult, egymásba kapcsolódó játékok egyvelege, ahol nem csak a játékszabályokra, hanem néha a számunkra teljesen ismeretlen játékostársakra is tekintettel kell lennünk. Itt van mindjárt a legelső, aminek a neve lehet reggeli közlekedés tömeg- vagy csúcsforgalomban (attól függően, hogy ki melyiket bírja jobban). Ez a játék a hatékonyságról, szemfülességről és a türelemről szól, bár sokkal fontosabb lenne benne a tisztelet vonal, de ezt általában a játékosok nem tartják szem előtt. A nap jó részét a továbbiakban a "Monopoly" és társai töltik ki. Ezek alapvetően gazdasági játékok, egy kis „találd ki mire gondoltam” esetleg „telefon vagy pletyka” játékkal tarkítva. Fontos, hogy ezeket könnyedén vegyük, soha ne hagyjuk magunkat berángatni a „szamár az utolsó” helyzetekbe. 

Ha a nap végén, amikor végre ismét szűkebb körre váltunk, jöhet egy jó kis vacsora játék, ahol ismét tudunk egymásra figyelni, egymásra hangolódni. Aztán közös esti mese és más pajkosságok, s el is jutunk így könnyed játékossággal az álmok világába.

Miért nem így éljük meg a hétköznapjainkat, miért nem élvezzünk ki minden pillanatot, miért ez a feszült komolykodás, miből gondoljuk, hogy ez így jobb? Vagy csak egyszerűen nem tudjuk megkülönböztetni a játékot és a játszmát?

Mert ugye milyen más a világ, ha játszunk! Szépen, komolyan, ahogy a gyerekek! Játszunk szeretetet, szerelmet, odafigyelést, elkötelezettséget, tiszteletet és törődést. Mert a játék az alapja mindennek. 

lejegyezte: egy kedves vendégünk

u.i. Álljon itt ez a link annak bizonyítékaként, hogy a gyerekek tudják, hogy bármilyen körülmények között lehet (és kell) játszani!