Ciki a pizsi?

Egy nő életében (is) nyilvánvaló változásokat hoz egy gyermek születése, minden téren. Ez egy természetes folyamat, amely ellen tenni nemcsak hiábavaló, de felesleges is. Ahogyan a kicsi számára nyílik a világ és csak sorjáznak az újabb és újabb lehetőségek, úgy zárul be anya előtt egy időre a korábbi életvitele. Ideális esetben csak átmenetileg. Minden átértékelődik, átalakul a preferencia-rendszer, nálam ez a külsőségekben jelent meg leginkább. Talpig sminkben, tűsarkúban és miniben nehezen ment volna a szoptatás – pelenkázás - altatás körforgása. És kissé nevetségesnek is tűnt, ahogy magam elé képzeltem a szituációt.

Felesleges szépíteni: átestem a ló túloldalára.

Gyakran fogadtam késő délután a férjemet pizsamában, előző napról velem maradt, szétkenődött szempillaspirállal az egyik szemem alatt, és borzosan. Kérdő tekintetét elintéztem egy „így maradtammal”. Az én leépülésemmel párhuzamosan a gyermekem szépen fejlődött, gyarapodott, szépült. Óvodába ment, én pedig – úgy alakult az élet, hogy otthon maradtam. Egyik vásárlásom alkalmával megálltam a fehérnemű osztályon, és évek óta először nem a pamut holmik árcímkéjét fordítottam meg. Azon törtem a fejem, milyen érzés lehet a férjemnek, hogy az ő kis csinos feleségéből egy mackónadrágos, lompos anyuka lett, miközben az üzleti életben szebbnél szebb és csinosabbnál csinosabb fruskák és nők veszik körül.

Nincs több okom az aggodalomra, mint más, normális házasságokban élő anyáknak. Szerencsém van, a férjem hetente kerget meg a lakásban, ugyanúgy, mint húszon éves korunkban. Mégis adja magát a kérdés, meddig lehet ezt a külsőt eltűrni egy valamire való feleségtől?

Forgattam, tapogattam a formás kis semmiséget az ujjaim között. Hihetetlen összeget kérnek egy alig valamiért, ami ráadásul kényelmetlen, alvásra alkalmatlan és biztosan nem meleg. Az ördög viszont nem alszik, az én vállamra is rátelepedett egy és suttogott a fülembe.

Ti gondoltatok már rá, hogy lecserélitek a kinyúlt hálóruhát?

lejegyezte, egy kedves vendégünk 

Kép forrása: CC