Gyermekkoromban sokszor beszélgettem felnőttekkel, mert érdekelt a „működésük”, hogy mit miért csinálnak, milyen véleménnyel vannak az élet nagy kérdéseiről. Kíváncsiskodásom eredménye általában az volt, hogy mosolyt csaltam a felnőttek arcára. Ekkor kezdett érdekelni, hogyan is lehet egy gyerek ekkora hatással egy felnőtt emberre. Mitől leszünk képesek arra, hogy másokat mosolyra késztessünk? Gyermekként annak képessége, hogy másokból ezt tudtam hozni, „királyság”-nak fogtam fel. Olyan, mintha lenne egy titkos kulcsom másokhoz, amiről más nem tud…. még csak nem is sejti. Ez az én titkom maradt akkor, gyerekként… majd később, kamasz koromban kezdtem el ezzel tudatosabban foglalkozni.
Gondoljunk csak bele. A mosoly a legjobb és legelemibb formája annak, hogy kifejezzük érzelmeinket szavak nélkül. Amikor valaki vagy valami őszintén mosolyt csal az arcunkra, érzelmeket szabadít fel bennünk, enyhíti a hétköznapi feszültségeinket, bosszúságainkat. A mosoly óriási erő, hiszen felvállalva önmagamat, másoknak adhatok valamit őszintén úgy, hogy nem várok cserébe semmit. Ahhoz, hogy valakinek mosolyt csaljunk az arcára, igazából nem kell hozzá sok minden, mégis mindenedet odaadod vele.
De mi is szükséges hozzá? …hogy felvállaljuk személyiségünket, a humorunkat, így önmagunkat. Sőt, a mosoly egyben önismereti eszköz is, hiszen mások működéséhez találjuk meg a kulcsot, így saját magunkat is sarkalljuk a fejlődésre. Mostanában fogalmaztam meg, hogy a mosolygás gyakorlatilag érzelmi placebo, hiszen a mosolygással endorfin szabadul fel a szervezetben, mely beindítja az öngyógyulási folyamatainkat (ezért gyógyulnak gyorsabban a betegek a kórházakban, pl. bohócdoktorok segítségével) …nem utolsósorban emlékeket, jó érzéseket ültet el bennünk.
Az elmúlt hónapokban engem is elért a szürke hétköznapok egyhangúsága (szokásos rohanás reggel – gyerekeket iskolába vinni, munka, gyerekeket edzésre vinni, főzés, esti rituálék stb.), ezért eldöntöttem, hogy színesebbé fogom tenni a mindennapjaimat. Mivel gyerekkorom óta „jól ment” mások mosolyra „fakasztása”, egy jó barátom késztetésére kipróbáltam magam. Eldöntöttem, hogy naponta legalább 3 embernek mosolyt fogok csalni az arcára. De hol és milyen körülmények között? Először kezdtem a boltban, a munkahelyemen, szomszédoknál, újságosnál, a gyerekeim edzésén a szülőkkel, edzőkkel, iskolában a tanároknál, buszon az utazókkal, jegyellenőrrel, stb… és ez a kör elég gyorsan elkezdett szélesedni.
Azon kaptam magam egy kis idő után, hogy a környezetem visszamosolyog rám. Mit is tud adni egy mosoly? Jókedvet, szerelmes embernek megerősítést, erőt, két idegen között pillanatnyi kapcsolatot, bátorítást, játékosságot, biztatást, bizalmat, felszabadultságot, reményt, boldogságot, barátságot, cinkosságot, függetlenül attól, hogy azt adod vagy kapod.
Te kedves Olvasó tettél-e már olyan dolgot, ami sokat teremt másoknak? Éreztél-e olyat, ami csak egy pillanatig élt, de az emléke örökké megmaradt másokban? Adtál-e napfényt másoknak azzal, hogy törődtél velük?
Biztatok mindenkit, hogy legyetek bátrak, és szólítsátok meg a zöldségest, a postást, a szomszédot, a sarki boltost, a kertészt, az eladót, a tanítónőt, a munkatársaitokat, az újságost.
Cinkosságra fel! Meg tudsz-e mosolyogtatni naponta legalább 3 embert?
Mosolyra fel, mert megéri!
lejegyezte: creaholic
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése