Kívánság lámpás

Egyik délután elkezdett motoszkálni egy gondolat a fejemben. Tudjátok, olyasmi, mint Micimackónak, a tenni kéne valami nagyon fontosat. Kerestem, kutattam mit, mit, mit tehetnék. Nem hagyott nyugodni az érzés, hogy kikiabálnám a szélbe a vágyaimat. Nem bírtam várni a szülinapomig és nem volt a közelemben egyiptomi szkarabeusz sem, amit megsimogatva kívánni lehet valami különlegeset. Eszembe jutott egy korábban ajándékba kapott kívánság lámpás, amit valahová elpakoltam a céges buli után. A vésztartalék tonhal konzervek és tésztához való szószok mögött meg is találtam a szekrény mélyén. 
Nekiláttam az előkészületeknek. Gyöngybetűkkel felfestettem rá a vágyamat egy szóban
(természetesen, nem kívánhatjátok tőlem, hogy eláruljam mi volt az, nem kockáztathatom, hogy emiatt nem teljesül). Ezután bepakoltam az elengedhetetlen kellékeket egy hátizsákba (a kívánság lámpás, öngyújtó, egy szendvics és egy palack ásványvíz) és útnak indultam a közeli dombra. Egy kis mezei virágos tisztáson, egy kidőlt fatörzsön telepedtem le. Meggyújtottam a lámpásomat és felsoroltam néhány sérelmet, bánatot amik az utóbbi időben rakódtak a lelkemre. Majd felemeltem az égő lámpást és belekiabáltam a kívánságomat is és ebben a pillanatban szélnek eresztettem. Hadd vigye magával a rosszat és a jót egyaránt.Aztán még hosszasan üldögéltem a félhomályban és néztem a távolodó fényt, ahogy egyre kisebb és kisebb lesz. Elképzeltem, ahogy a fájó érzéseket magába zárta és viszi messzire. Elképzeltem, hogy a kívánságomat egy segítő szándékú láma lába elé rakja le aki energiát küld nekem a megvalósításához.

Miután hazaértem könnyűnek és elégedettnek éreztem magam. Azt gondoltam utánanézek, vajon honnan ered ez a látványos, hasznos és csodaszép szokás.

A repülő lámpás (repülő lampion, égi lámpás), azaz Tian deng eredete a keleti világba nyúlik. Kínában a nagy háborúk idején jelzőként használták a repülő lámpásokat. Később a köznép az égbe repülő fényekkel az ősök lelkei előtt tisztelgett, így lett szimbóluma az elmúlásnak és az új élet kezdetének.

A repülő lámpás eregetés hagyománya a mai napig él Ázsiában. A Holdújévet köszöntve Ázsia több országában nagy terekre, hegytetőre, vízpartra kivonulva az emberek kívánságaikat a lámpásokba suttogva, vagy ráírva engednek fel az égbe több százat, bízva abban, hogy minden rossz és bántó elszáll és ezzel együtt kívánságaik meghallgatásra találnak és teljesülnek. Annyi év elteltével még mindig él a hit, hogy a lámpa feleresztésekor a belesuttogott kívánságok valóra vállnak, és felszálltakor az égbe viszi a ránk leselkedő rosszat, betegséget, bánatot, majd amikor a kívánságlámpás fénye kialszik, egy tisztább élet kezdődik el.

Az újév köszöntésén kívül Thaiföldön egész évben eregetnek repülő lámpásokat különböző családi ünnepek vagy fesztiválok alkalmával. A szerelmesek napján, a párok, a folyópartokon nem csak reptetnek, de úszótatnak is ilyen csodákat. 

Tégy hát ma valami különlegeset. Szabadítsd meg magad néhány nyomasztó, negatív, fájó tehertől és engedj be valami újat, frissítőt. Néha az is segít, ha kiereszted, kimondod, kiadod magadból, ami mozgat, fáj vagy hiányzik. A kimondott gondolat a teremtés kezdete. 

- Végy hát egy repülő lámpást, várd meg amíg közel az est.

- Írd a lámpásra a kívánságod, azt, ami a szíved vágya.

- Gyújtsd meg a lámpást és engedd szélnek hadd repüljön távoli vidékekre.

- Mielőtt elengednéd, ne felejtsd el belesuttogni a kívánságodat a fényébe és suttogd el a lámpásnak a bánatod, a szíved terhét, hadd vigye azt is magával.

 

lejegyezte: sziluett