Mostanság sok olyan olvasmányba futok bele
nap mint nap a neten, ami arról szól, hogy a megengedő nevelés árthat a
gyerekeknek, s még azt is olvastam, hogy egy tasli nem a világ vége, sőt
használhat is esetenként… Ez elborzaszt; én egyszerűen nem tudom elképzelni,
hogy megüssem a gyerekemet. Pedig néha érzem mélyen - belül, hogy elindul a
mozdulat, de rögtön csengve-bongva megszólalnak a belső harangjaim, hogy: Nem!
Ezt nem! Ezt soha! … mert én igazán tudom milyen, ha egy gyereket megütnek.
Tudom…
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lelki seb. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lelki seb. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. március 20., hétfő
Soha nem tudnék megütni egy gyermeket
Címkék:
bántalmazás,
család,
emlékek,
erőszak,
fájdalom,
félelem,
gyereknevelés,
gyermekkor,
igaz történet,
lelki seb,
sors,
szülő,
tizenéves,
útkeresés,
vendégünk
2016. október 19., szerda
Pékség mesék - Ha itt az idő, menni kell…
Ma
úgy indult a hét, mint már három hete, minden hétfő.
Odaértem időben, hiszen hajnalban
alig van forgalom, a megszokott friss kenyér illat fogadott a boltban,
kipakoltam és hajrá! A megszokott kora reggeli arcok jöttek, a péksüteményeikért.
Szinte becsukott szemmel is ki tudtam volna szolgálni őket, de én figyeltem,
hisz nálam az áru mellé ingyért jó szó dukál. Rá szoktam adni! Ekkor az egyik
kedves vevőm mindig mosolygós szemében, ezen a reggelen, zavart és érthetetlenséget
láttam. Kérte a szokásos reggeli sütijét
s a pénztárnál, fizetés előtt ennyit mondott: - „Se nem dohányzott, se nem ivott,
mindig egészségesen táplálkozott…”- Nem nagyon értettem, csak néztem rá kérdőn.
És ekkor elmondta:
-
A barátom. A barátom volt,
Címkék:
barátság,
életmód,
emlékek,
értetlenség,
fájdalom,
figyelem,
gyász,
halál,
igaz történet,
lelki seb,
magány,
szomorúság,
tintaflinta,
tragédia,
veszteség
2016. június 13., hétfő
Margit
Időnként kisegítek egy szociális otthonban, önkéntesként.
A doktornő szülni megy, egyre kevesebbet tud bent lenni, az
ápolók száma már rég a kritikus szint alatt van, jól jön bárki, aki egy kicsit
is segít. Jó szóval, néha tettel is.
Így ismertem meg Margitot, aki 69 éves, és a doktornő
elmondása szerint teljesen demens - elsőre én is ezt láttam, három hónapja,
amióta behozták, egész nap ült, háttal az ajtónak, és az ablakot bámulta, de
nem kifelé nézett, hanem a keretet figyelte. Akkor sem állt föl, amikor nagyon
kellett volna, ezért az ápolók időnként lefürdették és tisztába tették.
Egyik este, mivel egyre kevésbé szeretek tévét nézni, meg
felesleges dolgokkal időt tölteni az interneten, írni meg fáradt voltam,
gondoltam, beülök hozzá,
Címkék:
elmúlás,
fájdalom,
félelem,
figyelem,
halál,
lélektapasz,
lelki seb,
magánélet,
magány,
önvédelem,
szomorúság,
szülő,
tehetetlenség,
tisztelet,
torzítások,
üzenetek,
vendég,
világ
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


