Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tragédia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tragédia. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. január 25., szerda

Tizenéves hősök


A mai tizenévesek? Ugyan! Kezelhetetlenek, felszínesek, lusták, csak a neten lógnak, nincsenek valós kapcsolataik – mondogatják sokan a szokásos sztereotípiákat. Mi, akik nap, mint nap hosszabb időt töltünk velük, - vagy, mert van tini a családban vagy, mert a munkánk hoz össze velük, - tudjuk, hogy ha nehezen kezelhetőek is, de igazi egyéniségek. Sőt, most hatványozottan azok, hisz a gyermekkor burkát feszegetik magukról lefelé, próbálgatják szárnyaikat és keresik az utat, hogy merre is induljanak. Ez persze nem egy jól átgondolt tudatos folyamat. De még kívülről is izgalmas megtapasztalni, ahogy a másban oly flegma kamasz váratlanul érdeklődést mutat valami iránt, sőt lelkesedni kezd. Azt, hogy vannak barátai, akik mellett kitart tűzön-vízen át. Azt, hogy kivillantja az arany szívét olyankor, amikor nem is gondolnánk, és azt, hogy még mindig kisgyermekes bájjal tud levenni minket a lábunkról.

Beszakadt egy család alatt a jég a Balatonon másfél hete. A hét éves kislány nem, de a szülők a jeges vízbe kerültek. Több ember is tartózkodott a parton, de csak álltak és tehetetlenül nézték, hogy mi történik. Csupán két tizenhat év körüli fiú cselekedett.

2016. november 30., szerda

Pékség mesék - Van az a rettenet...

Családon belüli erőszak… képek a híradásokból: síró, arcukat nem vállaló nők, családok… Nekem erről a szóról mindig ez a rettenet ugrik be elsőre. 

Most pedig itt áll előttem, a pékség pultjának másik oldalán egy ember, akinek kezén, nyakán hegek bizonyítják, hogy a hír igaz. Van ilyen. Ő még a szerencsésebbek közé tartozik, túlélte. Állítása szerint, a felesége még mindig nagyon rossz állapotban van, pedig több éve már annak, hogy megtörtént a szörnyűség. S a látható sebhelyek a kisebbik baj, hiszen azok már szinte teljesen begyógyultak.

Mindig szépen indulnak ezek a történetek is. Lánykájuk egy és édes. Felnőtt, kirepült a családi fészekből. Párt választott: elsőre az igazit. Szerelem, boldogság, összeköltözés, majd

2016. október 19., szerda

Pékség mesék - Ha itt az idő, menni kell…



Ma úgy indult a hét, mint már három hete, minden hétfő.
Odaértem időben, hiszen hajnalban alig van forgalom, a megszokott friss kenyér illat fogadott a boltban, kipakoltam és hajrá! A megszokott kora reggeli arcok jöttek, a péksüteményeikért. Szinte becsukott szemmel is ki tudtam volna szolgálni őket, de én figyeltem, hisz nálam az áru mellé ingyért jó szó dukál. Rá szoktam adni! Ekkor az egyik kedves vevőm mindig mosolygós szemében, ezen a reggelen, zavart és érthetetlenséget láttam.  Kérte a szokásos reggeli sütijét s a pénztárnál, fizetés előtt ennyit mondott: - „Se nem dohányzott, se nem ivott, mindig egészségesen táplálkozott…”- Nem nagyon értettem, csak néztem rá kérdőn. És ekkor elmondta:

- A barátom. A barátom volt,

2016. szeptember 9., péntek

Fimajánló - Hósüti

Három embernek kell túlélnie egy fiatal lány halálát: a sofőrnek, aki felvette, amikor stoppolt, a kamionsofőrnek, aki a halálos balesetet okozta, és a lány anyjának, aki autista. Ez a film a túlélésről szól, a megbocsátásról, arról, hogy nem kell tökéletesnek lennünk a teljes élethez, és arról, hogy talán nem is egy életünk van, hanem sok rövidebb, egymás után, amik néha sötétek, és néha napsütésesek. Támogatás nélkül pedig semmik vagyunk… és néha azt is megéri támogatni, akiről azt gondoljuk, gyűlöl minket. A tolerancia azt jelenti, hogy képesek vagyunk valakit hagyni úgy élni, ahogy ő szeretne, és amiben lehet, segítjük, ha igényli. Aki pedig saját bevallása szerint önző, attól még lehet remek barát és lelki társ, de higgyünk a szavainak. :-)

Kedvenc mondatom a filmből: „Mindig magányos emberek mellé ülök le, mert nekik vannak a legjobb történeteik.”

2015. július 17., péntek

Halál a tónál



Égető nap, kellemes árnyék, a szélben fodrozódó hullámok, napolaj illat. 

Repülő strandlabda, gyerekkacagás, vízcsobbanás. Úszás és úszás, jó a víz, úgy érzem, hajó vagyok és csak szelem a habokat. Kellemes fáradtság a karomban, partot érek újra, a nap felszárítja a bőrömön a vízcseppeket. Elnyúlás a pléden, kézben egy jó könyv, de ha hanyatt fekszem, nézhetem az összeboruló lombkorona libbenő leveleit. Béke, nyár, kikapcs…

Egy izgatott hang: segítség! Majd újra: segítség! – száll a part felé.