Lassú tempójú nagyon dráma egy
férfiról, aki mindent elvesztett, és lelkiismeret furdalását, a borzalmas
emlékeket egész életében magával hurcolva próbál valahogy élni, túlélni. Mert
az élet élni akar, sokszor akkor is, ha mi magunk éppen nem. Hogy a dolog ne
legyen olyan egyszerű, még a bátyja is meghal, és végrendeletében őt nevezi ki
a tinédzser fia gyámjának. Na itt lehetne végleg bedobni a törölközőt. Hősünk –
némi vívódás után - azonban megpróbál helytállni, mert jó ember, és még mindig
maradtak benne érzések (jó mélyre elásva), de egy gyászoló tini fiúval, a
múltjával, a rengeteg tennivalóval a nyakában, a régi életéről szóló, már
messzi városban ez nem könnyű. A film a lehető legpozitívabb és optimistább (de
nem szájbarágós, se nem nyálas), és arról szól, hogyan lehet elbúcsúznii,
megbocsátani, alkalmazkodni, elfogadni, nem mindenért magunkra haragudni, segítséget
kérni és elfogadni, és egy egészen kicsi lépés megtételével azt üzenni a
világegyetemnek, hogy itt vagyok! Még itt vagyok! Újra itt vagyok!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: túlélés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: túlélés. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. március 24., péntek
2017. március 3., péntek
Újjászületéskor
Ezt csak úgy írtam, mert
jöttek a szavak, papírra kellett hát vetnem őket. Mert kivetette belőlem a
világom (bármi légyen is az), mely körbevesz.
De talán nem csak nekem
szólnak. Kinek, mit mondanak... Mindenkinek mást. Önmagát, esetleg valaki, valami
mást. Ezért úgy gondoltam, megosztom veled. Ne olvasd, ha nem szereted az
ilyet! Ha mégis, hát tedd jó szívvel, kérlek!
Tudod, vannak azok a pillanatok (napok,
hetek, hónapok, évek), melyek az újjászületésre sarkallnak. És nem, ez nem mindig
olyan szelíd, szép és fényes, ahogy első pillanatban hangzik.
Kemény- és sokszor elkeseredett munka van benne. Mert bár a cél lehet vonzó is: a megújult létezés (értsd hát: fiatalos külső, belső, meg világkép, meg lehetőségek, meg miegymás), de amíg oda eljut ember fia, lánya, hát az komoly, erőt próbáló. Van, hogy erőd meghaladó is egyben.
Kemény- és sokszor elkeseredett munka van benne. Mert bár a cél lehet vonzó is: a megújult létezés (értsd hát: fiatalos külső, belső, meg világkép, meg lehetőségek, meg miegymás), de amíg oda eljut ember fia, lánya, hát az komoly, erőt próbáló. Van, hogy erőd meghaladó is egyben.
2016. szeptember 26., hétfő
A szabályok és az élet
A nagy búvárkodós időszakom nagyjából két év volt
az életemből. Kora tavasztól késő őszig jártunk le a tengerre. Időnként szinte hordákba verődve, máskor kisebb csoportokban, de folyton a nagyvíznél
lógtunk és merültünk. Egy csoportos mélymerülés alkalmával túlságosan mélyre
merészkedtem.
Köztudott, hogy a maximálisan engedélyezett mélység 40 méter,
annál egy centivel sem több, mert komolyan megbüntethetnek érte a helyi
hatóságok. Szigorúan vették ezt akkoriban is, és gyakran rajtaütésszerűen
ellenőrizte a vízi rendészet a merült mélységeket.
2016. szeptember 9., péntek
Fimajánló - Hósüti
Három embernek kell túlélnie egy fiatal lány halálát: a sofőrnek, aki felvette, amikor stoppolt, a kamionsofőrnek, aki a halálos balesetet okozta, és a lány anyjának, aki autista. Ez a film a túlélésről szól, a megbocsátásról, arról, hogy nem kell tökéletesnek lennünk a teljes élethez, és arról, hogy talán nem is egy életünk van, hanem sok rövidebb, egymás után, amik néha sötétek, és néha napsütésesek. Támogatás nélkül pedig semmik vagyunk… és néha azt is megéri támogatni, akiről azt gondoljuk, gyűlöl minket. A tolerancia azt jelenti, hogy képesek vagyunk valakit hagyni úgy élni, ahogy ő szeretne, és amiben lehet, segítjük, ha igényli. Aki pedig saját bevallása szerint önző, attól még lehet remek barát és lelki társ, de higgyünk a szavainak. :-)
Kedvenc mondatom a filmből: „Mindig magányos emberek mellé ülök le, mert nekik vannak a legjobb történeteik.”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

