A Felvilágosítás

Bizony, nem könnyű a mai szülőknek, ha arra adják fejüket, hogy az internet és a közösségi oldalak térhódítása mellett beszélgessenek a felnőtt élet küszöbén álló gyerekeikkel, esetleg kísérletet tegyenek arra, hogy bevezessék őket a szexualitás rejtelmeibe!

Tizenhat évvel ezelőtt reményekkel tele terveztem, hogyan is fogom leültetni lányom, és hogyan fogunk, mint barátnő a barátnővel, elbeszélgetni azokról a nagyon fontos dolgokról, amiket tudni kell egy fiatal, az életet felfedezni igyekvő kis emberkének!

Ami sikeresen megvalósult, sőt túl is lett teljesítve az az, hogy nem egy leányzóval kellett leülnöm, hanem rögtön kettővel, hiszen olyan jól sikerült a családalapításunk, hogy a két leánygyermekem között nincs egészen másfél év korkülönbség sem,
így aztán két legyet üthetek egy csapásra a felvilágosítás terén is!

Ha bárki azt gondolja milyen jó is ez így, csak azt mondhatom, hogy igen, csak javasolni tudom kis korkülönbség tervezését! (Erről majd később…)

Visszatérve a „nagy felvilágosítás” témájához, valamikor jó pár évvel ezelőtt olvastam egy újságban arról, hogy egy svéd írópáros (Dan Höjer - Gunilla Kvarnström) megjelentetett a kamaszok számára, nyelvezetükhöz, életkori sajátosságaikhoz illesztett kiskönyvet! Már akkor, jó szülőhöz illően, beszereztem  ezt a könyvet, mely külön szól a lányokhoz Kis punci könyv - és a fiúkhoz Kis fütyi könyv formájában! Mikor megvettem, arra gondoltam, hogy, ha majd eljött az ideje, csak odaadom érkezési/születési sorrendbe a lányoknak, és milyen nagyszerű, feladat letudva! De miután belenéztem, és nem kis pironkodással el is olvastam – mire nem képes egy szülő! - a könyvet, rájöttem ezt nem tehetem a két tündéri gyermekeimmel, ezt nem adhatom oda nekik élő szó, szülői támogatás nélkül! Hogy rám milyen hatással volt ez a könyv? Ha azt mondom, hogy most 40 éves fejjel ennek a tiniknek szóló felvilágosító kiskönyvnek az olvasásakor legalább annyira zavarban voltam, ha nem jobban, mint amikor az apukánk ágytartójában eldugott német nyelvű Playboy újságot meglestük csintalan csitri korunkban, nem is mondok sokat. Döntöttem: könyv és prezentáció - azaz szülői jelenlét.

Aminek meg kell lenni, annak meg kell lenni! Eljött a nagy nap.

Azon a szép nyári délutánon csak mi csajok voltunk otthon, és kint a teraszon beszélgettünk. Olyan oldott volt a hangulat – semmi iskolai malőr, semmi háztartáshoz kapcsolódó feszültség - elérkezettnek láttam az időt, hogy megpróbáljam. Szépen, ünnepélyesen közöltem, hogy van egy nagyon aranyos könyvem, amit szeretnék nekik megmutatni és örömmel meg is beszélném velük a részleteket!

A lányok hamar végigfutották a könyvecskét, bevallom én jobban vigyorogtam és fészkelődtem a nyugágyon, mint ők. Elolvasták és rám néztek, semmi pfujj, vagy pironkodás, csak rám néztek teljes természetességgel. Ok, hagyjuk a könyvet, nézzük a dolog gyakorlati oldalát! Elegánsan rátértem arra a részre, hogy "ugye a megelőzés, na az milyen fontos a betegségek és hát a nem kívánt terhesség miatt!" Gondolván hogy legfontosabb az illusztrálás, kihoztam két új csomagolt óvszert, - és abban a pillanatban fantasztikusnak éreztem magam, a lányok arcát látva, akik kezükbe vették a kis csomagot és várták a folytatást, persze széles mosollyal arcukon.

Kibontottam, szemügyre vettük közösen, megfogni csak a bátrabb, a kicsi merte, és jött a kérdés, hogyan is tovább!

Persze én is tudom, mi más lehetne a legjobb kellék az óvszer működésének bemutatásához, mint a banán, vagy végső esetben az uborka. De sajnos nem készültem, erre nem. Azt hittem, a könyv megteszi, vagy egy kis beszélgetés – de hát ugye elragadott a hév! Pechemre csak üveges 3cm-es csemegeuborkám volt otthon, hát azzal nem volt érdemes próbálkozni, s feszengő és egyre jobban vigyorgó gyermekeimet nem hagyhattam cserben, ezért gyorsba mit találhat ki egy háziasszony? IGEN, a partvis. Na, jó nem a legjobb, de a törpe méretű uborkánál csak élethűbb mintadarab!

Így aztán sikerült bemutatnom hogyan is működik ez a dolog, és közben bevillant, hogy ha annak idején az én anyukám csak egy picit is úgy gondolkodott volna mint én, akkor most az arcomba kacagó kisebbik lányom, aki első gyermekem szoptatása alatt pont az óvszer nem megfelelő használata miatt fogant, nem lenne itt velem, akkor most csak annyit mondhatok HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM MAMA, hogy te meg sem próbáltad!

Az én lányaim vajon mit köszönnek majd meg nekem?

lejegyezte: tintaflinta

A képet köszönjük Horváth Zsoltnak

további hasonlókat itt találtok: http://www.avirid.hu vagy www.facebook.com/aureusvirid