Madárfióka

Megláttam egy képet, melyet egyik kedves ismerősöm készített és nagyon sok gondolat tolakodott elő. Igazán megindító és elragadó a pillanat, melyet lencsevégre kapott egészen közelről. A képen egy madárfióka (pontosabban kettő) látható, ahogy a fészekben ágaskodva, éhes száját hatalmasra tátva várja, a reményei szerint, gyorsan visszatérő madár mamát. Mennyi minden van ebben a képben?

Ott van a tehetetlenség, hiszen élelmet még nem tud szerezni magának ez a pöttöm fióka.
Mi egyebet tehetne, mint hogy kifejezésre juttatja amit érez. Éhes vagyok, adjatok enni, én még nem tudok vadászni.

Ott van a kiszolgáltatottság, ha a mami madár nem hoz enni valót, vagy ha nem tér vissza, akkor patt helyzet adódhat. Az elemek erőinek teljes mértékben ki van szolgáltatva ez a kis élet, aki epekedve várja, hogy oltalmazzák, etessék, neveljék.

Ott a várakozás, éhes szája hatalmasra tárva, hogy a várakozás végén mielőbb nyelhessen, és finom éltető falatokat, küldhessen le a gyomrába.

Ott van kínzó éhség, ösztönei súgnak ha szükségletei szorongatják, sanyargatják.

Ott van a versengés, a többiek elé tolakodni, a legnagyobb szájúnak, a leggyorsabbnak, leghangosabbnak lenni mind közül.

Ott van a növekedés, már sarjad a tollruha, most még pelyhes de nemsoká szépséges tollazattá alakul.

Ott a remény, remény nélkül nincs tágra nyílt szájacska sem.

Ott a bizalom, felépült már benne, hogy anya visszajön és szájában hozza a finom falatot, lehet rá számítani, mert eddig is így volt.

Milyen egyszerű is a természet csodás rendje, az új élet cseperedése és a dolgok körforgása.

lejegyezte: sziluett

A képet Rácz Erika készítette. Köszönjük!