Vége a tanévnek. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Egyrészt örülök,
mert még bennem él a vakáció öröme. Szorongó gyerekként minden iskolai napot
nehezen éltem meg. Az utolsó kicsengetéssel mintha egy követ vettek volna le a
vállamról minden évben. Sajnos az egyik gyerekem ugyanígy küzd, mert mindenből
szeretne tökéletesen megfelelni. A 98% nem elég jó... A másikkal pedig mi
küzdünk az év során, mert amilyen okos, pont annyira nem érdekli ez az egész
iskola dolog.
Másrészt a szünidő ilyenkor új kihívás elé állít minket, szülőket. Már néhány
hete elkezdődött, az akár nemzeti sportnak is tekinthető játék, amit én csak
nyári-tábor-tetrisznek neveznék.
(A legjobb barátosném után szabadon, aki a múltkor megpróbált berakni még egy dobozt a hűtőnkbe és némi átrendezésre volt szükség. Pakolászás közben mosolygott és mondta, hogy szereti a hűtő-tetriszt:)
(A legjobb barátosném után szabadon, aki a múltkor megpróbált berakni még egy dobozt a hűtőnkbe és némi átrendezésre volt szükség. Pakolászás közben mosolygott és mondta, hogy szereti a hűtő-tetriszt:)
Vagyis, hetek óta megy a naptáraink nézegetése, táborok elemezgetése,
a gyerekek faggatása, a nagyszülők stresszelése, hogy minél praktikusabban és
tartalmasabban be tudjuk osztani a nyarat. Nem mellékes szempontként, hogy
sajnos a munkahelyek nem tartanak nyáriszünetet és mindkét nagyszülő tőlünk több száz kilométerre lakik.
De jelentem, a kicsengetésre összeállt a tökéletes terv, benne karate
tábor, kézműves tábor, dráma tábor, kézilabda tábor, nyaralás, nagyszülők.
Minden belefért. Vagy talán kicsit sok is, amit „összetetriszeztünk”? Most
jöhetnék a „mennyivel könnyebb volt régen, amikor csak kicsaptak minket a
kertbe, és amikor még nem volt veszélyes egy féltucat gyereket egyedül elengedni
a strandra” bekezdéssel. De biztosan csak ezen múlik? Vagy mi akarunk már
megint túl sokat?
Bármilyen szép is a terv, kicsit bizonytalanul kérdezgetem az iskolás gyerekes
szülőket, hogy hogyan oldják meg a csemetéik 11 hetes szünidei „logisztákáját”.
Aztán rendszerint a válasz alapján
elkönyvelem magamban, hogy „aha, ők is játsszák a nyári-szünidő-tetriszt”....
Úgy döntöttem, az aggodalmakat elengedem és mostantól élvezem a nyarat, hiszen itt
a VAKÁCIÓ!
lejegyezte: fonóművek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése