Alig hiszem el, hogy újra
eltelt két év!
Hiszen
még szinte tegnap volt, amikor végigizgultuk a spanyol – olasz döntőt a
legutóbbi labdarúgó-Európa-bajnokságon, de valójában még a négy évvel ezelőtti
világtorna vuvuzela lázzal fűtött eseményeire is jól emlékszem!
És végre újra itt a következő nemzetközi futball esemény, a június 12-én kezdődő brazíliai foci világbajnokság! Nem vagyok fanatikus, nem is igen értek a focihoz.
Na jó, többé-kevésbé ismerem a szabályokat, tudom kik a „nagyhatalmak”, és nem egy kilencven percet ültem már végig stadionokban vagy a tv előtt. De nem vagyok naprakész, és nem ismerem a külföldi klub csapatok aktuális sztárjátékosait.
Elsősorban
azért, mert számomra ez (is) jelenti az igazi, csupa nagybetűs NYARAT. Hiszen
mi jobb annál, mint egy-egy fülledt nyári estén, munka után összegyűlni a
barátokkal, leülni egy kivetítő elé és sört iszogatni – mert a focihoz
mégiscsak az dukál! Rá vagyunk „kényszerítve”, hogy minden este elinduljunk,
kimozduljunk, kipróbáljunk újabb és újabb helyeket, felfedezzük, hol süt a
lemenő nap legkevésbé a kivetítőre, hol vannak a hangulat miatt kellően sokan,
de mégis jut ülőhely és hol a leghidegebb a sör. És hogy végig a kivetítőt
bámuljuk-e? Természetesen nem. Lehet közben enni, inni, és ha a lányok ügyesen
helyezkednek, a beszélgetésükkel a fiúkat sem zavarják. Sőt, néha ők is
bekapcsolódnak a fontosabbnál fontosabb női témákba. Ha pedig a szerencse (vagy
a finom rábeszélés) úgy hozza, hogy valamelyik bevásárlóközpont meccs teraszán
nézzük a közvetítést, akkor teljesen természetes, hogy cserébe, amiért ott kell
„unatkoznunk” a fiúkkal, félidőben meglepjük magunkat valami aprósággal. De
arra azért mindig figyelünk, hogy középkezdésre visszaérjünk, talán valójában
mégsem unatkozunk annyira!
A
másik ok, ami miatt élvezem ezeket a tornákat, az az, hogy engem rendkívüli
módon lelkesít, hogy van néhány hét, amikor az egész világ ugyanarra figyel.
Több millióan nézik egyszerre ugyanazt a közvetítést, a világ minden pontján
milliók pattannak fel ugyanabban a percben, hogy hangos kiabálással biztassák a
televíziót és mindenki ugyanazt a slágert dúdolja. (Idén ezt fogja: http://www.youtube.com/watch?v=TGtWWb9emYI#t=70)
Azt is szeretem, hogy ilyenkor minden a fociról szól. Minden cég kijön valami
focis reklámmal, limitált kiadású sörös dobozokat lehet beszerezni, a legtöbb
ruha márka is piacra dob valamilyen focis kollekciót, de még a labdarúgáshoz
kicsit sem kapcsolódó termékek, mint például a joghurt vagy a kockasajt
csomagolása is rejt gyűjthető, focis matricákat.
És
ha mindez nem lenne elég, van egy trükk, amivel igazán izgalmassá lehet tenni a
bajnokságot: a tippelős verseny. Nagyon sok munkahelyi és baráti társaság
szervez ilyenkor tippelős játékot, ahol választhat a résztvevő kedvenc csapatot
és megtippelheti a meccsek kimenetét. Rögtön izgalmasabb egy mérkőzés, ha
valódi tétje van! Na nem tiltott szerencsejátékról beszélek, lehet ez a tét egy
erkölcsi győzelem, vagy egy fizetett kör ital is, nem is a nyeremény nagysága a
fontos, hanem a játék izgalma. Ne féljünk részt venni benne, mert amíg a fiúk
statisztikákat böngészve tippelnek, meg természetesen minden kétséget kizáróan
értenek is hozzá, velünk van a női intuíció vagy a kezdők vak szerencséje,
illetve az a tény, hogy nem mindig a papírforma érvényesül, hiszen ha így
volna, nem lenne értelme megrendezni a tornát.
Hajrá
lányok, ne haragudjatok a focira! Ha mégsem győztelek meg benneteket, akkor
legalább örüljetek, hogy van néhány szabad, lányos estétek, amikor azt
csináltok, amit szeretnétek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése