Oldalak

2014. június 20., péntek

Egy éjszakás kaland


avagy múzeumok éjszakája

Középiskolás voltam, amikor francia órán Balzac valamelyik regényéről beszélgettünk. Hogy melyik regényről pontosan, arra sajnos nem emlékszem, teljesen más aspektusból keletkezett bennem lenyomat ezen az órán. Egy hangulat maradt meg nekem, az ahogy a tanárnő Párizsról, Balzac életvitelérő és a párizsi házáról mesélt, s a lelkesedése, az apró részletek képpé alakultak. Arra gondolok, mikor hallgatsz egy történetet, becsukod a szemed, és szinte úgy érzed ott vagy magad is a helyszínen. Jelen esetben a bohém költők társaságába kerültem, az Eiffel torony lábánál próbáltunk fiákert keríteni, majd hajnal tájban, delíriumos állapotban, a művészlakásban még folytatódott a tivornya.

Akkor egy álom volt, egy ki nem mondott, levegőbe sóhajtott óhaj: DE SZERETNÉK EGYSZER ELMENNI ODA abba a városba és abba a MÚZEUM-HÁZBA. Megnézni a várost, a házat, a berendezést. Megsimítani az ajtófélfát, megérinteni az írószerszámot, amivel a Goriot apó papírra karcolódott hogy megmaradjon az utókornak. Mára beteljesült az álom. Ott voltam, végig jártam, lassan komótosan, többször is minden szobát. Nekitámaszkodtam az ajtófélfának, elképzeltem, hogyan férhetett el abban az apró ágyban Balzac. Gondolatban odacitáltam a tivornyát, a művésztársakat és a barátokat, látni véltem a már kissé meglankadt társaságot az előszobában és a kertben, a vörös bort a kerti asztalon és a szivarok füstjét ahogy bódorogva száll az Eiffel torony fák közül kimagasló csúcsa felé…

Múzeum: sokak számára talán ódon, elavult, távolságot és tiszteletet követelő szó ez. Egy hely ahol a múlt egy darabkája van bezárva. Ez igaz is, de a múzeum nem csak ilyen lehet, van sok másik arca, főleg napjainkban. Lehet például interaktív, figyelemfelkeltő, forma gazdag és oktató jellegű. Okozhat katarzist, hiszen sok esetben sehol máshol nem látható dolgokat rejt magában, amitől leesik az ember álla. Az is igaz, hogy visszarepít az időbe, magam is sokszor gondolkodom rajta, ha egy történelmi vagy néprajzi múzeumban járok, hogy atyavilág így éltek, így harcoltak, ezen ültek, ezen főztek, ezzel öltek elődeink. Beindul a képzeletem és csak gyártom a lehetséges történeteket a tárgyak köré. De a képtárak is hasonló benyomást tesznek rám. Nemrégiben  a Musée d’Orsey-ben jártam Párizsban és Vincent Villem van Gogh időszakos kiállítását valamint az 5-ik emeleten található impresszionistákat feltétlenül meg kellett nézni. Nem lehet szó nélkül hagyni ezt az élményt és ha jelzőt kell keresni, akkor bajban vagyok, mert egyszerre megdöbbentő, lenyűgöző, részlet gazdag, milliószínű, egyszóval varázslatos.

Azt mondom, az menjen múzeumba, aki igazi kalandra vágyik, mert egy kis gondolatreptetéssel és fantáziával a kiállított alkotások, tárgyak, képek, szobrok, történelmi hagyatékok varázslatra képesek. Ahhoz, pedig, hogy a varázslat létrejöjjön, és igazi kalandba legyen részünk látni nem elég, bele kell helyezkedni, mögé érezni, mögé képzelni a saját történeted.

Azt olvastam valahol, hogy: „a múzeumok éjszakája egy éjszakás kaland, hogy minél több kulturális élmény születhessen”. Nagyon találó szlogen, hölgyeim és uraim, legális, egy éjszakás kalandra fel, ugyanis holnap, június 21-én van a múzeumok éjszakája, amikor is a rendezvényhez csatlakozott intézmények tárt kapukkal várnak minden kedves érdeklődőt.

Ezen az estén irány tehát a múzeum, legyen az a hagyományos, interaktív, figyelemfelkeltő, forma gazdag vagy oktató jellegű, keressük meg azt, ami a legjobban megmozgatja a fantáziánkat, hiszen élmény születése a tét!

Néhány múzeum a résztvevők közül, kedvcsinálónak:
Budapest:

A teljes listát az országszerte résztvevő múzeumokról itt találjátok meg.
Jó szórakozást, kellemes egy éjszakás kalandot J

A kép a Musée d’Orsey-ben készült.





lejegyezte: sziluett

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése