Belső én?

„Ez a baj ma a világgal: senki sem mondja ki, hogy valójában mit érez, inkább magunkban tartjuk. Szomorúak vagyunk, de nem sírunk; vidámak vagyunk, de nem táncolunk és nevetünk, sőt sokszor még csak el sem mosolyodunk. Mérgesek vagyunk, de nem üvöltünk; szeretünk valakit, de nem ölelünk. Miért? Mert valójában mind szégyenkezünk az érzéseink miatt, és ez a baj ma a világgal."/részlet Müller Péter írásából/

Csak a ki nem mondáson múlik vajon? Nekem szeretet-éhségem van. Arra vágyom, hogy álljon meg a világ körülöttem és én igazán, szívből, hangosan és látványosan szerethessek és szeressenek engem is - ha másképp nem megy, hát akkor itt és most ebben a rohanó, érzések nélküli világban. És ezt annyira szeretném, hogy már fáj, ha másért nem is – pedig volna okom rá számolatlan -, ezért aztán biztosan üvölteni tudnék.

Először nézzek magamba? Megtettem, már nem is egyszer. És ez is fájt és fáj minden egyes alkalommal, mert nem szép, amit látok. Furcsa kimondani, de egy olyan ént látok itt belül, akit nem szeretek. Azoktól, akiktől a legjobban szeretnék szeretetet kapni, érezni az odafordulásukat az odaadásukat, nos, ők ismerik ezt a belső énemet. Azt az ént, akit azok, akik éreztetik a szeretetet, szerintem el sem tudják képzelni. Ez az én arrogáns, parancsoló, szkeptikus és mindenben a rosszat látja. Nem tud semminek szívből örülni. Egy megkeseredett, örök elégedetlen ember. Magamba tekintéseim során sorra megdöbbenek, hogy ez vagyok én (!?!). Lehet ezt szeretni? Én szeretném?... Egyértelmű a válaszom: változtatni, változni kell! 

Rajta vagyok a változtatáson, néha sikerül is pár pillanatig ledobni ezt az arcot, ezt a nehéz egót, de tényleg csak pillanatokra. És olyankor sincs meg a siker élménye. Akkor is úgy érzem már elkéstem. Ők, a számomra legfontosabbak, már csakis ilyennek fognak látni, ezen már nem változtathatok. Én pedig szégyellem magam. Nem, nem azért, akinek látnak engem, hanem a ki nem mutatott, meg nem élt érzéseim miatt.

Mert én is szerettem… Nem! Nem! Inkább én is szeretek, de valahogy elfelejtettem közben ölelni…

Lejegyezte: Tintaflinta