Királyság!

Vége van a "nagy ünnepi hajtásnak"! Le lehet szedni a karácsonyfát, lassan elfogy a töltött káposzta a kocsonya és a bejgli is. A passzos ajándékok használatba kerülnek, a többit már vissza is vittük a boltba (ha elég gondos volt az ajándékozó.) Vége a „és nektek is a legjobbakat” folyamnak, ami ment boldognak-boldogtalannak. Lecseng, a „legyen minden szép és jó, legyen minden békés és hófehér”. Visszazökkenünk a szürke hétköznapokba. Jöhet a „kinek van igaza”, „ki tud nagyobbat mondani”, a „hova illene besorolódnunk” és a „kiket kellene most már végre kiutálni és honnan”. Vagy egyszerűen csak…

 

De miért is zökkennénk vissza, hiszen a Vízkereszttel beindul a farsang időszaka. Hát örömködésre, vidámságra, bolondozásra fel!

 

És van, ahol ezt komolyan veszik! És vannak, akik ezt komolyan is veszik.

 

Nem mintha ott nem indulna be lavinaszerűen a „szürkehétköznap”, de az ünnepet nem engedik. Legyen helye a jónak, a finomnak és a vidámnak is. és ki tudja ezt a legjobban értékelni? Hát a gyerekek. Így ez az apró ünnepecske is az apróké lett - idővel.

 

Vannak országok nem is olyan messzire tőlünk, ahol ennek a vidámság indító jeles napnak, a január 6-nak nem csak bibliai három királya, hanem saját süteménye is. Bizony! Rétestésztába mandulakrémet töltenek és kész is a soha máskor, most és csakis itt fogyasztható kerek csoda, a királyok sütije (Galette des Rois). Csoda, mert ott van benne egy apró titok és jár hozzá egy korona. A titok, egy jól süthető porcelán figura, ez kerül a sütibe. Mindegyikbe egyetlen egy. És ennek már kultusza van; errefelé ha ócskapiacra vagy kirakodó vásárra megy az ember, az egyik kedvenc mindig a porcelán apróságok standja. Minden féle- és forma figura létezik. A névadó háromkirályoktól a legújabb mesefilmek kommersz bábjáig minden. Vannak köztük olyanok is, amelyeket művészi gonddal készítettek. Ezeket méltó sütibe sütik és az áruk sem aprópénz. És jár hozzá ital is - mert ha lúd legyen kövér -, ezt a sütit csak és kizárólag almaborral (cidre) fogyasztják, persze a kicsiknek készül alkoholmentes verzió. Mert a kicsiknek nagy szerep jut ám ebben a ceremókában. Amikor szeletelésre kerül a tortaszerű süti minden gyerek bebújik az asztal alá és a legkisebb – a többiek lelkes biztatására – mondja meg, hogy a felnőttek a felszeletelt torából melyik szeletet kinek a tányérjára tegyék. És bizony ez a csúcs momentum, mert akinek a tányérján kiköt a kisfigurát tartalmazó szelet az lesz a király. Papírkoronát kap, és azzal feszítve járkál fel és alá. 

Ismerek egy lurkót, aki aludni is a koronában ment, és aztán másnap az oviba is vitte magával. De hát aznap - és még legalább egy hétig, míg a papír szakadt - rengeted kiskirály rohangált az ovi udvarán.

Mert királynak lenni jó. Még ha csak vízkereszti is az a királyság.

lejegyezte: ebarátnőm