Ha BMV, akkor legyen….

Januárban kezdődött a vég. 90-es speedlimitnél 70km/h tempónál kicsattogott elém az őzike, hiába mentem lassabban, mint a megengedett sebesség, a visszapillantót magával vitte (bár nem tudom mire használhatja). Ez a kis malőr 25 ezerbe került, plusz a bal ajtóra domborzati térképet kreált, mert hemperegni támadt kedve. Az én vadonatúj - használtan vásárolt, de akkor is - álomjárgányomon. Így a tükör mellé szereztem egy ajtót is meglepiből magamnak, 10 ezer pénzike.


Szépen összeraktam a verdát, de csak azért, hogy márciusban ismét helyet adjak a motorháztetőn egy őzikének, akit épp ott vetett le a lábáról a fáradtság amerre én kanyarogtam (ismét 90-es tábla, majdnem 60km/h haladási tempó - esküszöm). Hamarjában gyűrt hegység képződött a motorháztető helyén, amit 100 ezer pénzike feletti összegért csákányoztak le a törpök a Hófehérkéből. Kellett még a tökéletességhez néhány alkatrész, hát elindultam beszerezni és mindeközben éreztem, hogy továbbra is figyelnek rám ott fent. Pécel belvárosában 40-50 km/h-s tempónál sógoromék autója mögé szerettem volna kerülni egy Hamiltont meghazudtoló busz előzéssel, ami 40 ezer pénzikébe került, mert mint kiderült az egész városban azon az egy helyen végzett föl(d)mérési munkálatokat a yard, ahol én előzékenyen próbáltam magam mögé tessékelni a buszt. Szuper gut!!  - gondoltam magamban a csekk befizetése közben, de legalább a beszerzés megvolt, s a verda tipp topp állapotba került.

A megcsináltatást követő héten feltételeztem, hogy most már közlekedésre is használhatnám a gépjárművemet az őzek csokorba szedése helyett, és megkockáztattam egy rövid utat. Mint kiderült, pont azt az utat választottam, a reptér közelében, ahol rendszerint a pilóták kiengedik a megmaradt üzemanyagot. Mondanom sem kell, hogy itt a megengedett sebességgel vettem a kanyart, de egy ken blockot meghazudtoló driftelés vette kezdetét ) a síkos út  miatt - mivel A BMV hátsó kerekes, ami úgy okozhatta a legnagyobb kárt (mert hát sajnos, igencsak lassan mentem), hogy pont a szalagkorlát kezdeténél csúsztam le az ideális ívről, aminek eredményeként felcsúsztam rá – mármint a szalagkorlátra, majd az autópálya melletti árokba borultam. Ez már meg sem lepett. Az összeget nem említem, még mindig a törpök munkabérét nyögöm…

Szerencsére egy közeli hozzátartozómnak akadt egy kölcsön autója, ami 25 ezer belegyűrése után közlekedésre alkalmassá vált. Ha jól emlékszem itt volt egy 3 hónapos szünet, (valószínűleg valaki gigantikus méretű oboán játszott ez idő alatt helyettem) majd kézhez vettem a csodajárgányt, ami lassan úgy néz ki, mint a Peugeot reklámban a lepukkant verdából kalapács segítségével 206-os Peugeot-vá alakított közlekedési eszköz. 

Gondoltam, akkor menjünk cimborázni. Megérkeztem cimborához még aznap (!), mire kijöttem láttam, hogy kisebb Amazonas képződött az autó alatt (nem tudom hova torkollott, nem mertem végigmenni a teljes hosszán) a hűtővíz tartályának szétrepedése miatt. Sebaj, másfél liter mentes víz megoldja a problémát hazáig. És mehettem vele a műhelybe.

Amikor ez is megvolt – nem számolgatva a zsét –, a valóra vált álomtól már csak egy paraszthajszál választott el. S hogy teljes legyen a kép, gondoltam, ideje másik telefont is beszerezni. És mert nem tudok megalkudni, egy használt szuperkütyüt nézhettem ki magamnak. Kibumliztam a lelőhelyre, a kolléga elment érte, gondoltam szuper, addig elmászok megvenni az ablakemelőt a bontóból, ami oda egy sarokra volt, mert azt még cserélni kellett bmw-ben. 2 legyet 1 csapásra. Valószínűleg lyukas lehetett a légycsapó - mint később kiderült. Hazaérve tapasztaltam, hogy a telefon nem működik, és az ablakemelő, amit adtak a bontóban törött... 

A telefon azóta is szervizben van. Pedig már április van…

Kép forrása: álomautó rajzverseny pályázat

lejegyezte: egy kedves, nem túl szerencsés vendégünk