NAGY Ő

Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy, mit takar az ideális társ ideológia? Létezik-e egy igazi, a nagy Ő, a királyfi fehér lovon, a FÉRFI? Miért álmodozunk valami elérhetetlen félistenségről? Honnan a rengeteg elvárás és néha megfogalmazhatatlan vágyakozás e mítoszi hősre? 

Sokszor próbáltam már listázni, hogy nekem személy szerint mi kell ahhoz a szikrához: tudjátok, amikor izzik a levegő, és hang bennakad, szív milliószoros sebességre kapcsol. És lássatok csodát, nem tudok listát írni. Néhány gondolat után elakadok, mert őszintén szólva: nem tudom mi kell az álom férfihez? 

Feladat, nem egyszerű, de nem reménytelen…

Divat, mindennek van divatja, a társkeresésnek is. Divatos, divatkövető és ugyanakkor örök; csak az tudja aki benne van, hogy ez milyen igényes műfaj.

A kutatások azt mutatják, hogy a magányosak zöme nő. Közös sors, mondhatnánk, és íme egy gyöngyszem, ami egy férfi, és nem is akármilyen férfi, szempontjaira világít rá eme „sors” kihívásaira (részlet):

„48 éves 196 cm magas, jóképű, diplomás férfi vagyok. Tudom honnan jöttem és miért vagyok itt (a Földön). Elfogadom önmagamat olyannak, amilyen vagyok. Szeretem magam. Élvezem az életem. Kifejezetten magas EQ és IQ jellemez. Nem várok a leendő társamtól semmit, csak azt, hogy Ő is kerek egész legyen! A felszínesség, az üres szépség nem érdekel. Az izgalmas, humoros, változatos, vonzó nő igen!

Divattrendek – mit kezdjek veletek?

“Mit vegyek fel, nincs egy rongyom sem… “, higgadt, de határozott válaszok a páromtól, hangulatától függően: 

- “Kincsem, nem bántásból mondom, de zsúfolásig van az összes szekrény, komód és fiók a ruháiddal és cipőiddel, ha mától számítva fél évig nem mosnál, akkor is lenne tiszta váltás ruhád :D”

- „ Ha vásárolni mész, szólj kérlek, mert új ház is kell 3 gardróbbal és egy cipőgarázzsal”

- „Csak akkor vehetsz újakat, ha kidobsz néhány régi cuccot (dörmögve az orra alatt: mondjuk azokat, amik legalább 4 éve nem voltak rajtad egyszer sem)”

 

Orgona illat és zamat az üvegben

Nemrég egy bisztróban kóstoltunk várágból készült, illatos, zamatos szörpöket. A bodzával már van gyakorlatunk, hát ihletet merítve a kóstolóból, vasárnap nekiláttunk, hogy orgonából készítsünk szörpöt.

Aki szereti a bodzaszörpöt és az orgona illatát, annak ez is be fog jönni. A legfinomabb limonádéhoz adva, sok citrommal, mentával, jéggel... 

Nekem nem is a szörp szó jut róla eszembe, hanem az eszencia :)

Elegem? Melegem?

Nekem most már elegem van! Elegem van a szerelemből, legyen akár gyerekszerelem, akár szerelemre vágyás, akár… mit tudom én… szerelmes turbékolás, dürrögés, vagy eszeveszett és fékezhetetlen virágzás. Minden és mindenki ettől hangos a környezetemben. Alig süt ki a nap az esőt hozó áldott felhők mögül, beindul a zsongás. Méhek rajzanak, madarak trilláznak, macskák óbégatnak és szinte hallom hogyan pattannak ki, mint egy igazi dzsessz dobszóló, a friss rügyek a gesztenyefán. Türelem, mondom ilyenkor magamnak, hamarosan vége. Jönnek már, jönnek a nyáriasan fülledt reggelek, a vakító-szikrázó délelőttök, az elviselhetetlenül forró délutánok és a tikkasztó éjszakák. Elmegy majd a kedve mindenkinek a tavaszi-szerelmeskedő-megőrüléstől. Örülnek majd, hogy élnek és levegőhöz jutnak, akkor majd itt lesz a csend, a béke és a nyugalom ideje mindazoknak, akik erre vágynak.

Hogy miért bosszant ennyire a dolog?

Az Ünnep

Az Ünnep – lehet elcsépelt fogalom? Lehet. Lehet joggal vagy méltatlanul lejáratott? Lehet. Lehet olyan, ami sosem volt a mienk, és hiába küzdünk érte akkor sem lesz a mienk sosem? Lehet. És lehet olyan, ami kifordult önmagából, mert kifordítottuk és már régen közelében sincs annak, amiről annak idején szólt? Ó, lehet!

És lehet az ünnep megható, őszinte magával ragadó? Szerencsére lehet! És lehet felkavaró, nosztalgikus telis tele érzelemmel? Lehet, lehet! És lehet olyan, ami rólunk szól, nekünk és miattunk? Persze, hogy lehet! Lehet olyan, ami összehoz, megerősít, megszépít? Lehet. Még szép, hogy lehet. Lehet olyan, ami ad, amikor adni öröm, amikor legőszintébb önmagunkat adni a legnagyobb öröm? Lehet!

Húsvéti sonka, másképp…

Ha húsvét, akkor sonka! Sonka füstölve, sonka natúr, sonka szelve, sonka kockázva és sonka foszlósan. Az se csoda, ha erről néhányunknak beugrik a Sonka, sonka című filmaszatira (Jamón, Jamón (1992) rendezte: Bigas Luna), bár a film cselekménye egész más irányba mutat, de erről talán majd máskor.

Én nagyon szeretem a sonkát és a család is. Egy időben nagyon következetesen ugyanazt, minden évben ugyanúgy készítettem el – hozzá tartozott az ünnepi ceremóniához. Aztán vagy az ízlésünk változott vagy csak már jól megvolt, hogy milyen is az ünnep, elkezdtem variálni.