Feladat, nem egyszerű, de nem reménytelen…

Divat, mindennek van divatja, a társkeresésnek is. Divatos, divatkövető és ugyanakkor örök; csak az tudja aki benne van, hogy ez milyen igényes műfaj.

A kutatások azt mutatják, hogy a magányosak zöme nő. Közös sors, mondhatnánk, és íme egy gyöngyszem, ami egy férfi, és nem is akármilyen férfi, szempontjaira világít rá eme „sors” kihívásaira (részlet):

„48 éves 196 cm magas, jóképű, diplomás férfi vagyok. Tudom honnan jöttem és miért vagyok itt (a Földön). Elfogadom önmagamat olyannak, amilyen vagyok. Szeretem magam. Élvezem az életem. Kifejezetten magas EQ és IQ jellemez. Nem várok a leendő társamtól semmit, csak azt, hogy Ő is kerek egész legyen! A felszínesség, az üres szépség nem érdekel. Az izgalmas, humoros, változatos, vonzó nő igen!
Európai mércével is gazdag vagyok. És ez az egyik legnagyobb terhem a társkeresésben. Nem a társam pénzére vágyom, de az azzal járó tapasztalatra, bölcsességre, felelősségre igen. Az emberek többsége azt gondolja, hogy ha két ember szereti egymást, akkor az anyagi háttér különbsége nem jelenthet akadályt. Ez nem igaz! Ez jelentősen más út, más tapasztalat, más lehetőség, más élmény. Nem jobb, nem több. Más. Ez lehetett valaha a régi nemesi családokkal is. Szóval ez a feladat. Ha sikerül úgy is jó, ha nem, akkor úgy is jó! Mert szép az élet!...”

Ez az írás egy hetente megjelenő női lap társkereső rovatának részlete, ami szerintem rendkívül elgondolkodtató. Mi egyszerű halandók, akik nem tartoztunk a felső tízezerhez, és hacsak valami csoda nem történik, nem is fogunk, nem is hinnénk, hogy a társkeresés ebben az estben egy új dimenzióval (megoldandó problémával) bővül. Elég kihívásnak tűnik találni valakit, aki legalább megfelel az elvárásainak és akinél mi magunk is meg tudjuk ütni a megfelelt színtet, de hogy hogyan működik ez, amikor valakinek bőven van mit aprítania a tejbe… nem hiszem, hogy ezen különösen sokat gondolkodnánk. Általában saját, leginkább a romantikus, irodalmi, kötelező háziolvasmányainkból vagy a bulvárból összerakott közhelyes, és néha nevetséges sémáinkból indulunk ki és elhisszük a „mesét” a királyfiról és a szegény leányról – és őszintén: holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány? -.  Mint oly sok mindenben, ebben is az a kényelmes, ha a mások által belénk táplált gondolatokat szajkózzuk, hisz nincs ezen a téren tapasztalatunk, valójában halványlila gőzünk nincs az egészről!

Az én elképzelésem szerint, nem véletlenül volt a nemesek, arisztokraták élete merőben más, mint a köznépé. Tudjuk a történelemből is, hogy rájuk mindig más erkölcsi normák, és szabályok vonatkoztak. Más volt a neveltetésük, a taníttatásuk, szigorúbb a rájuk vonatkozó etikett. Bár a pénz csak egy eszköz volt az évszázadokon fennálló dinasztiák finanszírozására, mégis más volt az életük és ezt a vagyon (és a hatalom) határozta meg. Manapság sokminden megváltozott:  tanulás az arra vágyóknak elérhető, az etikett és a jómodor nem tőke többé; a pénz és a vagyon „nimbusza” azonban megmaradt. És igen, biztos anyagi háttérnél jóval többel élni ma is „más”.  Hányszor gondolkodunk el azon mit is tennénk, ha megnyernénk a lottó ötöst? … de mit tennénk, ha ez az összeg születésünktől a rendelkezésünkre állna?! Így már nehezebb ugye? és ha ehhez még egy társat is szeretnénk??

Én személy szerint csak kívánni tudom, hogy ez az úriember találja meg az Igazit, mert akkor elmondhatjuk, hogy két ember biztosan boldogan él, míg meg nem hal! (Vagy mégse?!)

A képen Louboutin Hamupipőke cipője (2012-ből)
aktuális trendekről: http://www.christianlouboutin.com/

lejegyezte tintaflinta